Hali-hali!
Na, itt a kövi rész! :D Remélem örültök!
Tudjátok tegnap, mikor az 1: 40-es busszal jöttem hazafelé az jutott eszembe, hogy ugyebár Tamara karaktere olyan mint én. Vagyis helyesbítek. én magam vagyok egy karakter. Na szóval. A mi kedves Tamink (nincs nekem semmi bajom, hogy E/3-ban beszélek magamról) lassan 18 lesz és még mindig olyan mintha az érzelmek játszótere lenne. Lehet mondani, hogy ez így nagyon nem klappol de épp ezért írom ezt most ide. Tudjátok én nagyon érzelmes (túlságosan is érzelmes) ember vagyok, amit anyumtól örököltem. És hát valószínű, hogy ilyen is maradok. Szóval kérlek titeket, ne ítéljétek el Tamit!
Na de nem rizsázok többet, itt a rész! :D Puszi!
14. rész – Tettek, érzelmek avagy, még fáj
A reggel, sőt még a délelőtt is ágyban talált. Nem volt erőm a naphoz. És ha belegondolok, az élethez se nagyon. Bár a bennem lapuló kisördög vasvillája, már furdalta az oldalamat, sőt lassan ki is döfte, mert nem tudtam mi volt az este Dorin és Georg között, mégsem keltem fel. Talán azért is volt bennem ez a „félsz” mert tegnap este csókolóztam Tommal, holott délután azt mondta szereti Billt. Nem akartam semmi rossznak az elrontója lenni. Különösen mivel a fiúk megérdemelték a boldogságot. Ráadásul engem nem is zavart volna, ha együtt vannak. Sőt, az agyam egy elborult része valahol szexuálisan vonzónak találta ezt az egész dolgot. Végül a kopogás hangja húzott ki az ágyból.
- Nyitva volt. – dörzsölgettem kislányosan a szemem.
- Tudom. – mosolygott angyalian Dorin.
- Gyere. – leültem az ágyra törökülésben ő pedig velem szemben. – Na?
- Mi, na?
- Szóval nem publikus. – nyugtáztam.
- Mi nem publikus?
- Hát az esti dolgok. – erre Dorin arca olyan lett, mint a paradicsom. – Tudtam. – nevettem el magam.
- Nem szeretlek. – vágott hozzám egy kicsi kör alakú párnát, ami vörös színű volt, aranya hímzéssel.
- Miért nem? – kérdeztem szomorúan.
- Mert imádlak! – ölelt át.
- Én is!
Még egy jó ideig beszélgettünk, majd ő eltűnt, hogy Georggal elinduljanak randira én meg visszamentem a szobánkba rendbe szedni magam. Mikor aztán a nappaliba indultam le, beszélgetés zajára lettem figyelmes. Mivel tudtommal csak az ikrek és én voltunka házban ezért elindultam a hang irányába. Ami meglepő módon Tom szobájához vezetett. Letérdeltem és az ajtó résén bekukucskáltam.
- Nem lesz elcsépelt! – durcizott Bill. – Ez egy tök jó dalszöveg.
-- De hát olyan… lányos.
- Egy, főleg női rajongóink vannak. Kettő, tudom, hogy tetszik Tami.
- Mi van? – hőkölt hátra Tom, én meg kis híján felsikítottam.
- Tudom, amit tudok Tom. – hajolt testvére arcához Bill, mikor az már az ágyán ült.
- Akkor üzenem a női megérzésednek, hogy tévedett. Mert nem Tamarát szeretem. – Tom arca elszánt volt és izgatott.
- Akkor kit? – ült le a fiatalabbik mire az idősebb felállt.
- Tippelj! – hajolt oda testvéréhez, mint az pár másodperccel azelőtt hozzá.
- Dorcsi biztos nem.
- Meeert? – kíváncsiskodott a rasztás.
- Mert ő Georg barátnője. Na szóval, mivel a csajokat szereted Gusti és Dave kilőve…
- Bíztam benned tesó. – húzta el a száját Tom.
- Ne zavarj bele! – förmedt rá Bill. – Mondjuk a tegnapi pincér csaj?
- Nem.
- A stúdióbeli recepció?
- Nem.
- Karla a kávézóból?
- Nem.
- Stephani?
- Ki az a Stephani? – értetlenkedett Tom.
- A volt styliatunk. – vágott fáradt arcot Bill.
- Nem. – mosolygott rá Tom. Megtámaszkodott öccse mellett mire az, hogy ne érjenek össze az ajkaik hátradőlt az ágyon.
- Nincs több ötletem.
- Biztos? – Tom kicsit közelebb hajolt testvére arcához.
- 100%. – Bill hangja kissé remegett.
- Mi a baj öcskös? – hallottam azt a már jól ismert hangot. Mint mikor a lányokat akarja elcsábítani.
- Se… semmi.
- Akkor? – simított ki pár tincset az arcából.
- De… tényleg nincs semmi. – Tom megpuszilta a homlokát majd kifelé indult a szobából.
- Várj! – szólt utána Bill.
De a beszélgetés további részét nem hallottam.
Úgy futottam le a lépcsőn, ahogy utoljára középiskolás koromban tettem. Csak futottam ki a hátsókertbe, mígnem úgy éreztem elég távol vagyok a háztól. Akkor egy fa tövében térdre rogytam és csak sírtam. Közben pedig a telefonom folyamatosan játszotta a Fall out boys – Thanks of the Memories című számát…
