Ami eddig csak álom volt - 11. rész

Hali-hali!

Na ismételten hoztam egy részt!!! :D Remélem tetszeni fog! Itt már lehet valamit sejteni abból, hogy mi lesz. De még  a legokosabb ember se tudja, hogy mi lesz. Rajtam kívül egyvalaki tudja. Na de nem rizsázok. Itt a rész. Jó olvasást!!!

11. rész – Aggódás

- Mehetünk? – jött ki Bill egy rakat ruhával.

- Felőlem. – vontam vállat. – Kami?

- Felőlem is. Már amúgy is éhes vagyok. – mondta és Bill vállára döntötte a fejét.

- Akkor ezt megbeszéltük. – mosolygott Bill. A pénztárhoz mentünk és kifizettük a nem épp kevés cuccot, amit Kami és Bill vásárolt. – Mit szeretnétek enni?

- Nekem mindegy. – vontam vállat egy rakás szatyor cipelése közben.

- Szuhsit! – ujjongott Kami.

- Nekem jó. Tom?

- Én benne vagyok. – alig, hogy ezt Kimondtam Kami kis híján, a földön kötött ki.

- Jól vagy? – kaptam el és leültettük egy padra.

- Aha. – bólintott óvatos mosollyal. – Kicsit fáradt vagyok. – a következő pillanatban Bill belém kapaszkodva tántorodott le a padra.

- Jól vagy? – kérdeztem rémülten.

- Kicsit megszédültem.

- Na, jó! Ti ketten verjétek ki a fejetekből, hogy ma még megyünk valahova. Irány hazafelé. – a hangom aggodalommal volt tele.

- De én jól vagyok. – erősködött Kami.

- Én is. Kicsit szédülök. Na és? Máskor is volt ilyen.

- Nem érdekel. – a hangom határozott volt. – Apa azt mondta, hogy vigyázzunk rád. – fordultam Kamilla felé majd Billhez. – Nem szoktál szédülni. Nem tetszik ez nekem. Lehet, hogy elkaptatok valami vírust. Hazamegyünk, ágyba bújtok és remélhetőleg holnapra jobban lesztek.

- Rendben. – mondták csalódottan.

   Először elvittem a csomagokat majd visszamentem hozzájuk és átkarolva őket a kocsihoz sétáltunk. Lehet Kamilla és Bill bőrszíne is fehér volt, de valahogy mid a kettejük fehérebbnek látszott.

   Beszálltunk a kocsiba és elindultunk hazafelé. Csendesen utaztunk. Bill kifelé figyelt az ablakon Kami pedig szinte azonnal elaludt.

- Hogy vagy? – kérdeztem óvatosan.

- Jól. – mosolyodott el erőtlenül Bill.

- Ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam délelőtt.

- Nem haragszom. De örülök, hogy végül egész jól kijöttetek.

- Na, ja. – mosolyodtam el. Ha Bill tudta volna… - Rendben leszel?

- Persze. Szerintem csak kimerültem.

- Remélem. És Kamillával mi lesz? Ő is jól lesz? – aggódtam érte. Lehet, hogy nem volt a rokonunk és reggel még gyűlöltem egy kicsit, de valahogy felébredt bennem az iránta való bátyói aggódás.

- Remélem. Lehet, igazad van és tényleg csak valami vírus.

- Remélem. – parkoltam le a ház előtt.

Ami eddig csak álom volt - 10. rész

10. rész – Ezt miből gondolod

- Na és ez? – jött ki Bill egy eszméletlenül szűk, fehér csőfarmerben, amire feketével egy sárkány volt hímezve.

- Szerintem… - kezdte Kamilla, de én közbeszóltam.

- Nagyon jól áll.

- Köszi. – mosolygott. – Kamilla, szerinted?

- Inkább ne. – fintorgott.

- Neked tetszik? – intéztem a kérdést Billhez.

- Talán egy kicsit csajos. Sőt, nagyon. Inkább nem. – és visszament a próbafülkébe.

- Te nem veszel semmit Tom? – most meg mi van? Előbb utált most meg puszipajtások vagyunk?

- Szerintem most nem. Majd ha látok valami jó cuccot. – vontam vállat.

- Szerintem kéne neked egy csaj. – nézett végig rajtam.

- Miből gondolod? – lepődtem meg.

- Rock sztár vagy. Muszáj becsajoznod. – ez a nő egy állta volt.

- Már bocs. De ezt miből gondolod? – nem akartam megütni. Távol állt tőlem, hogy bántsak egy nőt. De már nagyon érett egy pofon a számára.

- Minden nagymenő, helyes rock sztárnak van csaja. Csak a ti bandátoknak vannak szingli tagjai. – erősködött.

- Hát szerintem nem így van. Amúgy meg az nem csak rajtunk múlik. Tudod a paparazzik nagyon meg szokták nehezíteni az életünket. Az sem kizárt, hogy most is itt vannak.

- Istenem! – sikoltott fel. – Jól áll a hajam?

- Na, erről beszélek. Minket már nem annyira zavar. Kicsit hozzászoktunk, de még mindig fel tudnak húzni. Viszont ha bármelyikünknek komoly kapcsolata lenne azt előbb-utóbb be kéne jelentenünk egy sajtótájékoztatón, de lehet, hogy a lesifotósok előbb rájönnének és akkor meg pofátlanabb módon próbálnának meg infókat szerezni.

- Értem. – gondolkodott el Kamilla. – Szóval, ha összejövünk Billel akkor nekem tűrni kell, mint a torkos borznak.

- Nem épp erre gondoltam. – ha anime szereplő lettem volna, tuti megjelenik egy vízcsepp jel a fejem mellett.

Ami eddig csak álom volt - 9. rész

9. rész – A kiscsaj elmebajos

   A nikotin nyugtató hatása végigjárta a testemet. Néhány embert inkább felpörget. Nos, hát engem is felpörgetet jó párszor, de mikor ideges voltam lenyugtatott.

- Tom. – szólított meg egy halk hang a hátam mögül és mikor megfordultam Kamillával álltam szemben.

- Mit akarsz? – kérdeztem nem épp kedvesen. De hát ne várjon el tőlem szép hangnemet, ha itt teszi a fejét.

- Bocsánatot kérni, hogy olyan undok voltam.

- Nincs gáz. – biccentettem.

- Lehet egy kérdésem? – gondolhattam volna, hogy az ilyen kiscsajok mindig akarnak valamit.

- Mondjad. – nyomtam el a csikket.

- Izé… hát… - elpirult. – Billnek van barátnője.

   Na, jó. Mi van? A kiscsaj komoly az én öcsémre hajt. Atyám. Majdnem 7 év van köztük. Ez totálisan abszurd. Ráadásul Bill most velem jár.

- Hát nincs. – mondtam pár perc hallgatás után.

- Köszi! – átölelt majd visszament a boltba.

- Ez a kiscsaj nagyot téved, ha azt hiszi, megkaphatja Billt. – az ideg ismét dúlni kezdett bennem ahogy visszamentem hozzájuk.

Ami eddig csak álom volt - 8. rész

Hali-hali!

Mint ahogy ígértem és Eva olyan aranyosan kérte itt a rész. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Amcs lehet, hogy ma még lesz 1,2 vagy akár több rész is.

8. rész – Csak én vagyok egy szemét?

   Vásárlás. Billel szívesen mentem. Ha csak ketten voltunk. De alapesetben csak fintorogtam. Én tipikus pasi módjára 10-15 perc alatt végzek. Soha nem értettem, hogy a nők mit tökölnek annyit. Ha valami tetszik, vegyék meg.

- Ez milyen? – jött ki a próbafülkéből kamilla egy fehér szoknyában és egy pánt nélküli sárga felsőben.

- Szép. – nem szándékoztam vele bunkó lenni.

- Bill? – olyan volt mintha apuci pici lánya szólt volna apucinak.

- Nem rövid egy kicsit a szoknya? – tűnődött Bill?

- Most miért? – nyafizott Kamilla.

- Hány éves is vagy? – húztam fel a szemöldököm.

- 15 leszek szeptemberben.

- Na, pont azért. Így kinézel vagy 17-nek.

- Mi vagy te? A bátyám? – azzal pufogva visszament a próbafülkébe.

- Ezt most miért kellett? – nézett rám a fejét ingatva Bill.

- Mire gondolsz?

- Hát erre a „túl kicsi vagy ehhez” szövegre.

- Nem te mondtad? – nem értettem, hogy mi baja volt.

- Olyan vagy mintha apácának akarnád adni. – Bill hűvössége megdöbbentett.

- Na és ez? – jött ki ismét Kamilla egy rózsaszív koktélruhában.

- Olyan… - gondolkoztam el. – mintha rádöntötték volna.

- Kössz… - sziszegte a fogai közül. – Bill te mit mondasz?

- Nagyon csinos vagy. – küldött felé egy 1000 wattos vigyort.

- Köszönöm. – mondta kislányosan majd visszament a próbafülkébe.

- Csak nekem tűnik fel a viselkedésetek? – néztem Billre szúrós szemekkel.

- Nem értem mire gondolsz. – a hangja, mint mindig akkor is kimért volt, de a tekintetében a nem értés látszódott.

- Inkább hagyjuk. – zsebre vágtam a kezeimet és elindultam kifelé a boltból.

- Most meg hova mész? – szólt utánam.

- Elszívok egy cigit. – azzal kiléptem a bolt ajtaján.

Ami eddig csak álom volt - 7. rész

Hali-hali!

Na hoztam részt! :D Újdonság. Jó olvasást!!!

7. rész – Ez a kiscsaj kikészít

   Nagyjából 6 óra lehetet mikor hazaindultunk anyuéktól. A hazafele vezető út csöndben telt el. Csak a rádióból szól egy Taylor Swift dal.

- Mi a baj Tom? – kérdezte óvatosan Bill mikor leparkoltam a ház előtt.

- Semmi. – próbáltam flegma maradni. De őt nem tudtam becsapni.

- Tom.

- Na, jó. Nem akarom, hogy Kamilla folyton velünk legyen a jövő héten. Persze kedves meg minden, de én veled akarok lenni.

- Megértelek. – döntötte a fejét a vállamra. – Én is szeretnék veled lenni. De ezt most meg kell tennünk.

- Egy angyal vagy. Ügye tudod. – magam felé fordítottam az arcát és megcsókoltam.

   Miután elválltunk mosolyogva mentünk az ajtóhoz. Bill elővette a kulcsot és próbálta kinyitni az ajtót, de nem igazán sikerült neki. Eléggé remegett a keze.

- Minden rendben Bill? – aggódtam érte.

- Persze. – mosolygott. Elvetem tőle a kulcsot és kinyitottam az ajtót.

   Mikor beértünk rögtön egymás ajakainak estünk és már az előszobában elkezdtük leszedni a másikról a ruhát.

   Nagy nehezen felértünk a szobájába. Akkor már egyikünkön se volt ruha. Óvatosan ledöntöttem az ágyra és óvatosan végigsimítottam a testén, amitől egy apró nyögés hagyta el ajkait.

   Ismét egy csodás éj. Egy csodás éj amit Billel tölthettem. Még akkor is hihetetlen volt. Ott volt velem és az a tudat mindennél többet ért.

   Másnap reggel korán keltünk és elmenetünk anyuékhoz Kamilláért. Még akkor sem tartottam valami fényes ötletnek. De Bill igen.

- Nagyon vigyázzatok rá! – kötötte a lelkünkre Gordon.

- Minden rendben lesz. – mosolyogtam.

- Kamilla okos lány. De nehogy bepróbálkozz nála. – Gordon már nagyon régóta volt a nevelőapánk. De ilyen szigort még nem hallottam a hangjában.

- Drágám. – szólt kedvesen anya. – A fiúkban megbízhatsz.

- Tudom drágám. – néha úgy tudtak egymásra nézni, mint egy tizenéves szerelmespár.

- Akkor mi indulunk is. Vasárnap este érkezünk. – mondta Gordon és felvette a bőröndöket.

- Vigyázzatok magatokra. – mosolygott Bill.

- Jó utat. – Kamilla hangja kislányosan csengett.

- Legyetek jók. – integetett anyu majd beszállt az autóba és elhajtottak.

- Na, mihez lenne kedved? – fordult Kamilla felé Bill.

- Ne gondold, hogy hasra esek tőletek. – rendkívül nyers volt a modora. De a hangja valahogy kedvesen csengett.

- Nem is várjuk el. – szóltam nyugodtan. – Nem tudom, neked mennyire tetszik ez a szitu, de most egy hétig velünk kell lenned.

- Ahogy hallom neked sincs ínyedre a csőszködés. – vigyorgott ördögien.

- Ezt eltaláltad kislány.

- Ha még egyszer kislánynak hívsz, olyat kapsz, hogy a sebészeten fogják összevarrni a szád. – fenyegetőzött az öklével.

- Nyugi már kislány. – fogtam meg a kezét.

- Fogd be! – tépte ki a kezét a szorításomból. – Már megmondtam, hogy nem vagyok kislány. Októberben leszek 16 éves.

- Akkor kisasszony. – vontam vállat.

- Inkább csak Kami. Gyűlölöm a Kamillát. Olyan kislányos. – forgatta a szemeit.

- Akkor Kami. Mit akarsz csinálni? Gondolom neked se olyan csábító egész nap a tévé előtt ülni és a velünk való beszélgetés se izgat különösebben. – Bill megfogta a fufruját és a füle mögé rakta, hogy a szemébe nézhessen.

- Mondjuk vásárolni. – vont vállat. – De lécci a hajamhoz ne nyúlj. Egyrészt mert felmegy bennem a pumpa, másrészt mert emo-s vagyok.

- Te emos? – kérdeztük egyszerre Billel.

- Én nem kérdezősködök rólatok feleslegesen. – ettől a kiscsajtól felment bennem a pumpa.

- Jó-jó bocs!

- Akkor irány vásárolni! – mosolyodott el Bill.

- Hozom a táskám. – azzal Kamilla eltűnt az emeleten, én pedig rögtön magamhoz húztam Billt.

- Tom mit csinálsz? – lepődött meg.

- Ssh. – azzal lágyan megcsókoltam. – Nem csináltam semmi rosszat. – mosolyodtam el.

- És ha meglátott volna? – aggodalmaskodott Bill.

- Akkor?

- Nem tudom. – hátrébb lépett. – Nem akarlak elveszíteni.

- Indulhatunk. – jött vissza Kamilla.

   Én csak forgattam a szemeimet. Bezártuk a házat majd elindultunk. Én vezettem Bill pedig mellettem ült. De akkor nem nézett rám. Üveges szemekkel nézte az elhaladó tájat. Valami nem volt rendben. De akkor még nem tudtam semmit.

6. rész – Váratlan „testvér”

Hali-hali!

Na itt az új rész! Ugyi vagyok mi? Nem tudom a kövi mikor jön de igyekszem. Addig is jó olvasást! :D

6. rész – Váratlan „testvér”

   Az ajtón belépve anya és Gordon mosolygós arcával találtuk szembe magunkat. Anya persze alig akart beljebb engedni minket úgy ölelgetett és puszilgatta az arcunkat. Szerencsére Gordon tudott hatni rá így egy olyan 10-15 perc múlva már az étkezőasztalnál ücsörögtünk és egymás szavába vágva tartottuk az élménybeszámolót.

- Hát nem lehetett semmi az biztos. – mondta Gordon hátradőlve mikor már végeztünk az ebéddel.

- Még szép! – húzta ki magát Bill. – Hiszen én vagyok a frontember. – attól a mosolytól el tudtam volna olvadni.

- Azért ne bízd ennyire el magad. – löktem meg egy kicsit.

- Most miért? – nyafizott.

- Csak mert én helyesebb vagyok. – megeresztettem felé egy féloldalas mosolyt, amitől benne, maradt a szó. De tudtam, hogy ez gyanúra adhat okot. – Elértem életem célját. Elhallgattattam Billt. – dőltem hátra elégedetten.

- Ezért még számolunk. – a szemei résnyire szűkültek.

- Jaj, fiúk! Ne legyetek már ilyenek. – csóválta a fejét anya.

- Most miért? – kérdeztük egyszerre.

- Drágám! Hagyd a fiúkat. – mosolygott Gordon. – Inkább mutassuk meg vagyis be nekik a meglepetést.

   Billel összenéztünk és láttam a szemében a félelmet. Nagyot nyeltem és próbáltam megnyugvást sugározni felé. Azt hiszem részben sikerült is.

- Gyere be Kamilla. – szólt Gordon mire egy lány jelent meg az ajtóban.

   Elég alacsony volt, de csinos. Az arcán látszott, hogy még bőven a tizenes éveit tapossa. Fehér nadrág és egy türkisz színű tunikát viselt. A haja össze volt fogva de a fufruja a szemébe lógott.

- Hali-hali! – integetett.

- Ne ácsorogj az ajtóban. Inkább gyere és ülj le. – szólt gordon kedvesen mire a Kamilla nevezetű lány leült velem szembe.

- Nos, fiúk ő itt a lányom Kamilla. – mutatta be Gordon.

- Hello. – köszöntem.

- Szia, Bill vagyok! – ikrem, mint mindig most is rendkívül közvetlen és barátságos volt.

- Nos, Kamilla itt marad pár hétig. – folytatta anya. – De nekünk el kell utaznunk a jövő hétre. És úgy gondoltuk, hogy maradhatna veletek. – már nagyon a számon volt valami, de Bill megelőzött.

- Ez tök jó ötlet! – ujjongott. – Hiszen olyan mintha a húgunk lenne. Nem igaz Tom?

- De-de. – erőltette egy mosolyt. – Majd megmutatjuk neki a környéket.

- Jaj, drágáim! Annyira hálás vagyok. – mosolygott anya.