3. fejezet – Szeretlek!

Sziasztok Drágaságaim!

Sajnálom, hogy csak most tudtam rész hozni de közeleg a félév meg a másik blogommal is foglalkozni kellett. Tudom jó kifogás sose rossz! De végre itt a rész! Szerintem még a hétvégén lesz még egy. Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!

3. fejezet – Szeretlek!

   Hihetetlen, de igaz. Másnap mikor felébredtem már csak pár órát kellett várnom a hazaérkezésre. Ahogy elmerengve ültem a busz ablakán kifelé nézve megrohantak a régi emlékek abból az időből, amikor anyáék elváltak. Abban az időben minden olyan zavaros és rossz volt kivéve, amikor Bill mellettem volt. Abban az időben kezdtem beleszeretni. Először nem is nagyon értettem, hogy mi van velem. Mintha a föld fölött vagy egy méterre lebegtem volna és mindig vigyorogtam. Aztán ahogy rájöttem mi ez az érzés megijedtem. Elkezdtem csajozni azt remélve, hogy a Bill iránt érzett szerelmem el fog múlni. De nem így történt. Egyre csak erősebb lett.

   Ahogy így elmélkedtem észre se vettem, hogy már haza is értünk. Elsőként Georgnál majd Gustavnál majd végül nálunk állt meg a busz. Behordtuk a cuccainkat majd mindketten bezárkóztunk egy kicsit a szobánkba.

   A nap hátralévő részében szinte csak kerülgettük egymást Billel. Bármennyire is szerettem volna látni mégis jobb volt egy kicsit, hogy nem néztük egymást egész nap, mint a turné alatt szoktuk. Így volt időm gondolkodni is. De nem jutottam az egyről a kettőre.

   Este ismét álmatlanul feküdtem az ágyamban és csak Bill járt az eszemben. Talán ezen az estén fogom elkövetni életem legnagyobb hülyeségét. Vagy ha mégsem én leszek a világ legeslegboldogabb embere. Felkeltem, és úgy ahogy voltam boxerben Bill ajtaja elé mentem. Ott megálltam és hallgatóztam. Csend. Akárcsak az egész házban. Halkan lenyomtam a kilincset és benyitottam majd becsuktam az ajtót.

- Tom! – hallottam Bill édes hangját.

- Bill te még fent vagy? – kérdeztem meglepetten.

- Igen. – mondta és felkapcsolta az éjjeli lámpáját. Egy fehér pólóban és fekete boxerban volt. És mennyire jól nézett ki.

- Beszélnünk kell! – mondtam határozottan és leültem mellé az ágyra.

- Most? – kérdezte meglepetten. – Nem lehetne… - kezdte el mondani, de én egy csókkal elhallgattattam.

- 13 éve várok erre a pillanatra. – mondtam és mélyen a szemébe néztem. – Bill! Szeretlek! És nem úgy, mint a testvéremet. Hanem mint a szerelmemet. Ha undorítónak találsz, mond nyugodtan. Nekem már ez az egy csók is megért mindent.

- Tom! Ezzel az egy csókkal már valóra váltottad az összes álmomat. Kérlek! Had álmodjak tovább! – mondta és szenvedélyesen megcsókolt.

   Az ajkaink, mint két mágnes úgy tapadtak össze. Úgy csókolt, hogy azt hittem megfulladok, de nem érdekelt. Akár ott is meghalhattam volna, mert tudtam, hogy az-az ember, akit a világon mindennél jobban szeretek viszont szeret.

- Bill! – mondtam kifulladva mikor elszakadtunk egymástól.

- Igen? – kérdezte mosolyogva.

- Annyira szeretlek! – mondtam és szorosan megöleltem törékeny testét.

- Szeretlek Tom! Mindennél jobban. – mondta és átölelt.

- Fáradt vagy?

- Egy kicsit. – mondta és még mindig ölelt.

- Akkor hagylak aludni. – kibontottam magam az öleléséből és elindultam az ajtó felé, de visszahúzott.

- Ne! – mondta határozottan. – Kérlek, maradj itt velem!

   Nekem sem kellett kétszer mondani. Lefeküdtünk majd egy forró csók után egymás karjai közt aludtunk el. Másnak reggel egy szép álomból egy még szebbre ébredtem, hiszen Bill ott volt velem. Szinte egyszerre nyitottuk ki a szemünket és csak mosolyogtunk.

- Jó reggelt gyönyörűm! – mondtam mosolyogva és megpusziltam a homlokát.

- Gondolom. – mondta fintorogva.

- Nekem akkor is gyönyörű vagy. – mondtam és megcsókoltam. – Na és van mára valamilyen terved?

- Nincs. De el is felejtettem mondani. Anya hívott tegnap, hogy holnap mennyünk át ebédre. Be szeretnének valakit mutatni.

- Hmm… ha egy jó csaj, akkor benne vagyok.

- Hé! – bökött oldalba majd szomorú arccal megkérdezte. – Akkor ezután minden megy ugyanúgy tovább?

- Nem Bill! – ráztam a fejemet. – Ezután már semmi nem lesz olyan, mint rég. Tegnap este végre bemertem vallani neked az érzéseimet. Többé már nem engedlek el. Szeretlek. – mondta és ezekkel a szavakkal mosolyt csaltam eddig szomorú arcára.

- Szeretlek Tom! Mindennél jobban. – mondta és megcsókolt.

- Én is Bill. – és visszacsókoltam.

   Kezdtünk belemelegedni a csókolózásba. A kinti zajok egyre tompábbak lettek és csak a másik számított. Akko már mindkettőnkön lehetett látni az izgalom jeleit, de én nem akartam úgy, hogy Bill ne akarta volna.

- Mi a baj? – kérdezte meglepetten mikor elhajoltam tőle.

- Bill, ha ezt most tovább folytatjuk olyat fogunk tenni, amit lehet, később megbánhatsz.

- Vagy nem. Tom én, szeretlek.

- Én is szeretlek Bill! Az életemnél is jobban, de ebben még bizonytalan vagyok.

- Úgy érted még soha nem játszottál el a gondolattal, hogy mi ketten vagy nem álmodtál még róla? – kérdezte meglepetten.

- Dehogynem. Amikor csak tehettem rád gondoltam és az álmatlan éjszakáimon ilyen képek cikáztak a fejemben. Na és persze az álmok. Tudom, hogy te is ugyanazokat álmodtad. Ne is tagadd.

- Ugyanazokat álmodtam és ugyanannyira élveztem őket. – tette a szívemre a kezét. -              Amikor pedig felébredtem ugyanannyira fájt a világ realitása és, hogy nem voltál velem.

   A szememből egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Bill szavai megmelengették a szívemet és tudtam. Ő is akarja. Nem is válaszoltam csak szenvedélyesen megcsókoltam. Mikor az a kevés ruha is lekerült rólunk, ami rajtunk volt végignéztem Bill gyönyörű testén mire ő elpirult, amin csak mosolyogni tudtam. Hiszen mindig is szégyenlős volt. Nem is értettem, hogy tud több ezer ember elé kiállni és énekelni. Meg megtette.

- Muszáj így nézned? – kérdeztem piros arccal mikor már vagy 5 perce őt néztem.

- Igen. – bólogattam hevesen. – Mert annyira gyönyörű vagy.

- Ki beszél. – mondta mosolyogva és szorosan magára húzott majd megcsókolt.

   Az ágyékunk összeért, amitől csak egyre keményebb lett mindkettőnk becsessége. Aztán óvatosan és kissé félve megfogtam Bill ékességét, amitől ő felnyögött majd elkezdtem rajta húzogatni a bőrt. Ikrem ütemesen nyögdécselt, amitől kis megnyugvást éreztem, hogy jól csinálom.

- Tedd meg! – szólt kis idő múlva.

- Biztos? - kérdeztem kissé bizonytalanul.

- Biztos.

   Mondta határozottan már amennyire határozott lehet valaki az orgazmus felé sodródva. De eleget tettem a kérésének. Elhelyezkedtem Bill lábai közt majd óvatosan beléhatoltam. Az arcából nem tudtam kivenni semmit így nem is mozdultam meg csak vártam a reakcióját.

- Ha továbbra is így ülsz itt, akkor meg foglak erőszakolni. – mondta mosolyogva.

- Nem fáj?

- Nem. – rázta a fejét.

   Akkor egy hatalmas kő esett le a szívemről. Lassan és vigyázva Billre elkezdtem benne mozogni. Olyan érzések kerítettek akkor hatalmukba, amiket addig még sohasem éreztem. Akkor már tényleg semmi nem maradt a külvilágból. Csak ő és én voltunk, ahogy nyögdécseltük, és egymás nevét ismételgettük. Majd mikor az orgazmus elsöprő hulláma elért minket. A testünk megfeszült és percekig abban a pózban maradtunk aztán fáradtan Bill mellé dőltem. Még mindkettőn légzése szabálytalan volt, de nagyban vigyorogtunk. A falak egyre jobban kezdtek leomlani a szerelem pedig egyre jobban eluralkodott rajtunk.