Ich liebe dich - 12. rész

Eva Kaulitz engedélyével.

12. rész – Fejvesztve

Azt hiszem, hajnali 4-ig maradtunk a diszkóban. Az időérzékem nem volt épp a toppon, annak ellenére, hogy nem ittam alkoholt. Josh-al rengeteget táncoltunk és beszélgettünk, szóval nem nagyon tudtam, hogy a többiek mit csináltak.

Bár ki tudtam venni. Georg és Dorin valamit nagyon akartak, mert majd felfalták egymást a tekintetükkel, Gustav valszleg becsajozott, mert folyamatosan sms-ezett és vigyorgott, mint a vadalma. A két Kaulitz meg? Hát az egyik olyan volt, mint aki mindjárt elalszik, a másik meg olyan akár a paradicsom. Szóval nem volt egy érdekes hazaút.

Meg aztán utána se történt semmi. Tusoltunk és készülődtünk a lefekvéshez. Én még lementem vízért, mert általában fel szoktam ébredni hajnalban. Sokszor rémálmokra.

Na, szóval. Mikor már éppen befordultam volna a szobánkhoz vezető folyosóra mikor érdekes hangokra lettem figyelmes. Kissé cuppogós, kissé nyögdécselős, de nagyon nem tudtam beazonosítani.

Lábujjhegyre emelkedtem és a sarokhoz osontam, majd rákukucskáltam a folyosóra. A szobánk ajtaja, nyitva volt így a kiáradó fényben mindent tökéletesen láttam. És hát, hogy is mondjam. A látvány kissé meglepett. Dorin a falnál állt, Georg meg közvetlenül előtte. Az egyik lábát a barátnőm lábai közé helyezve. Georg a jobb kezével a falnál támaszkodott, a másikat pedig végighúzta Dorin oldalán. Fentről lefelé, majd vissza. Utána pedig a melleire tévedt a keze, minek hatására Dorin ajkait egy apró nyögés hagyta el.

- Én… - lehelte Georg két csók között. – Kívánlak…

- Georg… - Dorin úgy tapadt rá a fiúra (és ezt most egész testfelületesen kell érteni) mint egy pióca.

A csípőjük szinte összeolvadt és már lágyan ringatózott is. Akkor jutott el végleg a tudatomig, hogy nekem nincs ott keresnivalóm, úgyhogy elindultam az egyik vendégszoba felé. De hát a házban sötét volt, úgyhogy sikeresen nekimentem valakinek.

- Bocsesz Tom!

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? – fogott padlót.

- Tippeltem. – megvontam a vállam bár tudtam, hogy nem látja.

- Amúgy mit csinálsz itt, ilyenkor?

- Legyen annyi elég, hogy a szobám éppen foglalt.

- Mi van? – kiáltotta el magát.

- Kuss, már te idióta! – meglendítettem a kezem olyan célzattal, hogy pofon vágom, aminek elég csekély esélye volt. De sikerült.

- Olyan, vagy mint egy klimakszoló 40-es.- rivallt rám.

- Kell még egy pofon? – előre léptem egy lépést.

Hirtelen csak azt vettem észre, hogy megfogja a karomat és a falhoz nyom. Az üveg kiesett a kezemből és nagy puffanással a földön kötött ki. Bár sötét volt, de egy elsuhanó autó lámpája bevilágítottak az ablakon és megvilágították az arcát. Feldúlt volt és… szomorú.

- Tom. – próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem tudtam. – Mi van veled?

- Velem?

- Igen veled. – a hangom erőtlennek és esetlennek hangzott.

- Nem tudom.

Egyre csak közelebbről éreztem forró leheletét. Közelebbről és közelebbről…

Majd puha ajkai édesen tapadtak az ajkaimra. De egyúttal méregként hatottak a józan eszemre…