Ami eddig csak álom volt - 12. rész

Hali-hali!

Na, na? Ki rak fel rész tök sok idő után? Hát persze, hogy én? Na de lenne itt a részen kívül más is. Jövő héten az-az június 25-től, 31-ig én táborozni megyek. Szóval akkor végképp nem kaptok részt. De addig még hozom 1-2-t. Addig is jó olvasást!!!

12. rész – Szemprobléma

   Kamillát az ölemben vittem fel a vendégszobába. Lefektettem és betakartam. Motyogott valami „Köszönöm.” féleséget. Elmosolyodtam majd visszamentem Billért.

- Engem ne, hogy felmerj vinni az öledben. – rivallt rám Bill.

- Sajnálom édes. Máshogy nem megy. – félszeg mosollyal az arcomon emeltem ki az autóból majd elindultam a szobája felé.

- Miért a szobámba viszel? – nézett rám tanácstalanul mikor már az ajtó előtt álltunk.

- Mert pihenned kell. – kelletlenül kinyitotta az ajtót.

- Ilyenkor úgy utállak. – durcizott be és kinyitotta a szobája ajtaját.

- Tudom. – pusziltam meg a feje búbját majd leraktam az ágyára.

- De én már tényleg jól vagyok. – makacskodott és fel akart állni, de én visszanyomtam az ágyra.

- De én nyugodtabb lennék, ha ma pihennél.

- De maradj itt velem! – fogta meg a csuklómat és erősen megszorította.

- Rendben. – mosolyodtam el halványan. – De nem szeretnél valamit? Bármit. Amit csak kérsz, én máris hozom. – Bill elengedte a csuklómat és a keze az ágyékomra vándorolt amitől egy apró nyögés hagyta el a számat. – Bill. – fogtam meg a kezét.

- Tessék? – kapta fel a fejét.

- Ezt most nem kéne.

- Miért?

- Egyrészt mert nem voltál jól. Másrészt Kamilla itt van a másik szobában. – arcán a csalódás foglalt helyet. – Nem mintha én nem akarnám. De most pihenned kell. – mondtam Bill pedig hunyorogni kezdett és sokat pislogott. – Mi a baj?

- Kicsit… homályosan látok. – pislogott még mindig majd egy idegölő perc után elmosolyodott. – Most már jó.

- Nem lehet, hogy szemüveg kéne neked?

- Nem hinném. – vont vállat.

- Biztos? Ha valakinek gyenge a szeme nagyon sokat fáj a feje. Lehet ezért szédültél meg.

- Téves. Nem szokott fájni a fejem. Néha a turnén, ha nem alszok eleget, de amúgy nem. Biztos csak egy kicsit gyengélkedem. Lehet megviselt a turné. – hunyta le a szemeit.

- Megint rosszul látsz?

- Nem. – nyitotta ki pilláit így egyenesen csodálatos, érzéki szemeibe nézhettem. – Csak álmos vagyok.

- Aludj egy kicsit. – adtam puszit a homlokára.

- Rendben. – elmosolyodott majd a fal felé fordulva álomba szenderült.

   Betakargattam majd óvatosan adtam neki még egy puszit majd kimentem a szobából és halkan becsuktam az ajtót. Mielőtt elindultam volna lefelé megnéztem Kamit, hogy alszik-e még. De már felébredt.

- Tom. – mondta mikor meglátott. – Gyere be! Mondanom kell valamit. – engedelmesen bementem és becsuktam magam mögött az ajtót.