Ami eddig csak álom volt - 11. rész

Hali-hali!

Na ismételten hoztam egy részt!!! :D Remélem tetszeni fog! Itt már lehet valamit sejteni abból, hogy mi lesz. De még  a legokosabb ember se tudja, hogy mi lesz. Rajtam kívül egyvalaki tudja. Na de nem rizsázok. Itt a rész. Jó olvasást!!!

11. rész – Aggódás

- Mehetünk? – jött ki Bill egy rakat ruhával.

- Felőlem. – vontam vállat. – Kami?

- Felőlem is. Már amúgy is éhes vagyok. – mondta és Bill vállára döntötte a fejét.

- Akkor ezt megbeszéltük. – mosolygott Bill. A pénztárhoz mentünk és kifizettük a nem épp kevés cuccot, amit Kami és Bill vásárolt. – Mit szeretnétek enni?

- Nekem mindegy. – vontam vállat egy rakás szatyor cipelése közben.

- Szuhsit! – ujjongott Kami.

- Nekem jó. Tom?

- Én benne vagyok. – alig, hogy ezt Kimondtam Kami kis híján, a földön kötött ki.

- Jól vagy? – kaptam el és leültettük egy padra.

- Aha. – bólintott óvatos mosollyal. – Kicsit fáradt vagyok. – a következő pillanatban Bill belém kapaszkodva tántorodott le a padra.

- Jól vagy? – kérdeztem rémülten.

- Kicsit megszédültem.

- Na, jó! Ti ketten verjétek ki a fejetekből, hogy ma még megyünk valahova. Irány hazafelé. – a hangom aggodalommal volt tele.

- De én jól vagyok. – erősködött Kami.

- Én is. Kicsit szédülök. Na és? Máskor is volt ilyen.

- Nem érdekel. – a hangom határozott volt. – Apa azt mondta, hogy vigyázzunk rád. – fordultam Kamilla felé majd Billhez. – Nem szoktál szédülni. Nem tetszik ez nekem. Lehet, hogy elkaptatok valami vírust. Hazamegyünk, ágyba bújtok és remélhetőleg holnapra jobban lesztek.

- Rendben. – mondták csalódottan.

   Először elvittem a csomagokat majd visszamentem hozzájuk és átkarolva őket a kocsihoz sétáltunk. Lehet Kamilla és Bill bőrszíne is fehér volt, de valahogy mid a kettejük fehérebbnek látszott.

   Beszálltunk a kocsiba és elindultunk hazafelé. Csendesen utaztunk. Bill kifelé figyelt az ablakon Kami pedig szinte azonnal elaludt.

- Hogy vagy? – kérdeztem óvatosan.

- Jól. – mosolyodott el erőtlenül Bill.

- Ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam délelőtt.

- Nem haragszom. De örülök, hogy végül egész jól kijöttetek.

- Na, ja. – mosolyodtam el. Ha Bill tudta volna… - Rendben leszel?

- Persze. Szerintem csak kimerültem.

- Remélem. És Kamillával mi lesz? Ő is jól lesz? – aggódtam érte. Lehet, hogy nem volt a rokonunk és reggel még gyűlöltem egy kicsit, de valahogy felébredt bennem az iránta való bátyói aggódás.

- Remélem. Lehet, igazad van és tényleg csak valami vírus.

- Remélem. – parkoltam le a ház előtt.