Menekülés az álmaim közül

Hali-hali!

Most nem részt hoztam, hanem egy apró kis novellát. :) Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Jó olvasást! A rész pedig hamarosan érkezik.

Menekülés az álmaim közül

„Álom, álom, édes álom!

Altass engem, légy halálom!

Légy halála életemnek,

S élte haldokló szívemnek.”

(Vörösmarty Mihály)

Kedves Bill!

Tudom, hogy most könnyes szemmel olvasod ezt a levelet, amit Neked írtam. De kérlek, ne bánkódj miattam. Bármilyen nehéz is ez.

Gondolom, most egy rohadéknak tartasz, amiért itt hagytalak Téged ezen a kibaszott világon. És lám igaz. Tényleg egy rohadék vagyok. Tudom, azt gondolod: „Miattam tette!” De ez nem igaz! Ne okold Magad miattam. Te egész életemben egy fénysugár voltál számomra.

Mielőtt még én is elkezdek bőgni, szeretném elmondani, hogy most miért nem vagyok ott Veled, és miért nem támogatlak Téged. Az egész már elég rég kezdődött. Mikor ismét szőke lettél. Igen, az a nap volt a fordulópont. Azon az estén különös álmom volt. Veled voltam. Megcsókoltalak, öleltelek és szerelemmel szerettelek. Bármilyen furcsa is, de nem ébredtem fel, ahogy egy lidérces álomból szokás. Mikor reggel a telefonom csörögni kezdett vágyódtam vissza az álom után, ami attól fogva nem eresztett.

Estéről estére visszatért és egyre forróbb és szenvedélyesebb formában. Én pedig mindig vártam az estét, hogy abban a szürreális világban újra együtt lehessek Veled. Bill, szeretlek! Nem, mint a testvéremet, hanem mint egy különálló emberi lényt. Undorítónak gondolod igaz? Megértelek. Először én is így gondoltam. Feljebb írtam, hogy minden nap vártam az estét. Ne hidd, hogy az elejétől így volt. Az első pár hónapban rettegtem az álmimtól. Különösen, hogy reggel mindig felizgulva ébredtem. De egy idő után beletörődtem. Nem harcoltam az érzéseim ellen, és akkor megtapasztaltam, mi is az a szerelem. Az, amit Te mindig emlegettél.

Átéreztem azt az elsöprő érzést. Boldog voltam vele, de közben annyira szomorú is. Hogy miért? Mert nem érhettem úgy hozzád. Nem ölelhettelek meg úgy, ahogy igazából szerettelek volna. Nem adhattam csókot puha ajkaidra. Csak egyszer óvatosan. Kérlek, ne haragudj miatta. Már nem bírtam magammal. Ahogy reggel néztem gyönyörű arcodat, ahogy édesen szuszogtál, már képtelen voltam türtőztetni magam.

Kérlek, értsd meg, hogy szeretlek! Egész életemben szeretni foglak, de nem bírtam tovább azt, ahogy mások is Rád néznek. Ahogy a lányok Hozzád érnek. Ezért tettem azt, amit. Mert szerettem. Kár, hogy így kellett megtanulnom, szeretni…

Kérlek Bill, élj boldogan ezen a földön! Találd meg azt a lányt, akivel végig tudod élni az életed, legyenek szép, egészséges gyerekeitek, és legyél sikeres! Minden jót kívánok Neked!

Végtelen szeretettel bátyád:

Tom Kaulitz – Trümper

2013. szeptember 1.                                                                                         

„Tom és Bill Kaulitz-Trümper

1989 – 2013

Emlékük örökké bennünk él!”