Novellasorozat: Egy új világ Istene

Hali-hali!

Na, mivel itt van augusztus 15.-e a Durch den Monsun megjelenésének napja, ezért megkapjátok az új novellasorozatom kezdetét. A bejegyzést köszönjétek Eva Kaulitznak! ;) 18.-án jövök és 20.-án fix az új rész. Puszi!

Egy új világ Istene

A fekete fiú unottam forgatta kezei között a fekete füzetet az elején „Death Note” felirattal. Aznap találta mikor hazafelé igyekezett az iskolából. Valami furcsán vonzotta ahhoz a füzethez bár fogalma sem volt róla, hogy micsoda. Mintha az a valami nem evilági lett volna. Vágul csak az asztalára dobta és unottan bekapcsolta a tévét. Épp a híradó ment, amiben egy túszejtésről tájékoztatták a nézőket.

- Szánalmas. – sziszegte a fogai közül majd az asztalához ment és ismét a füzetre meredt. – Nos, kicsikém, lássuk, mi van benned!

Felnyitotta a kemény fedelet és egy szabálylistával találta szemben magát. A lapok ott is feketék voltak és fehér szegély díszítette őket valamint az oldalak tetején és alján fehér koponyák.

„ Akinek a nevét beírják a listába, az meghal.” – A fekete megtántorodott. Ez… ez őrültség! – suhant át a gondolat az agyán, majd tovább olvasta.

„Csak akkor hat, ha az író ismeri a bejegyzendő személy arcát. Következésképp azonos nevű személyekre egyidejűleg hatást elérni nem lehet.” – Ez végül is logikus.

„Ha a név bejegyzése után számított 40 másodpercen belül feltüntetik a halál okát, az következik be.

„A halál okának mellőzése esetén, a bejegyzettekkel szívroham végez.” – Érdekes… - ahogy egyre jobban haladt előre a füzetben, az ujjai bizseregni kezdtek.

„A halál okának feltüntetése esetén további 6 perc 40 másodperc áll rendelkezésre a halál körülményeinek részletezésére.” – Ezt ki kell próbálnom!

Egy toll után nyúlt és szemét a tévére függesztette, amin a túszejtő nevét és arcát mutatták. Sebhelyes arc, komor tekintet, fekete haj és barna szemek. A kép alatt pedig a „Alexej Drozdow” felirat villogott. Bill tovább lapozott egy üres oldalra, felírta a férfi nevét majd várt. Hosszú perceken keresztül nem történt semmi majd mikor már arra az elhatározásra jutott hirtelen meghallotta a híradós kisasszony hangját:

- Hölgyeim és uraim! Most kaptuk a hírt, hogy a támadó meghalt szívrohamban…

A fiú számára a világ elsötétedett. Nem hallott már hangokat se csak nézett maga elé a füzetre. Egyedül a nevet látta az ő macskakaparásával: „Alexej Drozdow.”

- Beszarás! – nevetett fel kísértetiesen majd a feje a kezébe hanyatlott. – Ilyen nincs! Ezt nem hiszem el!

- Te vagy az első, aki nem kételkedik azonnal. – szólalt meg egy kísérteties hang a háta mögül. Mikor megfordult, egy hatalmas kísérteties alakkal találta szemben magát. Olyan volt mintha egy csontváz lett volna bebugyolálva egy fekete pólyába, de a kulcscsontjaitól felfele kilátszott a kékes színű bőre. A fogai akárcsak a cápáké, a szája vörös a szemei pedig sárgák.  A fülei akár egy manóé, ráadásul teleszurkálva fülbevalókkal. Sőt még valami csontos izé is volt a hátán, amivel repülni tudott.

- Azt a kurva! – szaladt ki Bill száján.

- Ronda szád van! – vigyorodott el a valami túlvilági hangon. – Ez tetszik! Ryuk vagyok. Egy halálisten. – hajolt meg.

- Bill Trümper. – dőlt hátra elégedett vigyorral a srác. – Mostantól egy legenda.

- Nagy szavak egy ilyen csöppnyi embertől – röhögött fel a halálisten. – Egyáltalán tudod te milyen hatalmat kaptál most a kezedbe?

- Már van róla fogalmam. – vigyorgott tovább a fekete és a füzet felé bökött a fejével.

- Arról is tudsz, hogy aki használja, a halállistát annak a lelke se a pokolba se a mennybe nem kerülhet?

- Ezt a kockázatot vállalom. – Bill tökéletesen sminkelt arca rezzenéstelen maradt, ahogy Ryukkal beszélt. – Mivel én nem hiszek semmiféle Istenben, se a mennyben ezért nem különösebben izgat a dolog. Eddig azt hittem a lelkem majd a pokolra jut. Így legalább megmentettem magam az örökkévaló kínlódástól és kárhozattól.

- Ah, fura figura vagy te Bill. – lebegett tovább Ryuk a szoba közepén.

- Figyeld csak meg! Én olyat fogok létrehozni, amit előttem eddig senki. Egy új világ istenévé válok. – hajolt a füzet fölé Bill és körmölni kezdett.

***

Eközben messze Németországtól, az Egyesült Államokban, valahol Los Angelesben a világ legjobb nyomozója Tom Kaulitz állt egy puccos szálloda erkélyén. Cigarettáját szívva, kezében egy mézédes kávéval. A szobájában halomra álltak az édességek, az ágyában pedig egy gyönyörű nő hempergett ruha nélkül. A fekete afrofonatos férfi a laptopja kijelzőjére meredt. „Hirtelen szívroham vitte el a Berlini – Orosz túszejtőt” A szalagcímet elolvasva sunyin elmosolyodott magában és beleivott a kávéjába.

- Végre egy érdekes est…