Ich liebe dich - 36. rész

Hali-hali!

   Hát mit mondjak, vagy mit ne mondjak? Ekkora kihagyást nehéz megmagyarázni, talán nem is lehet! Minden esetre szeretnék elnézést kérni! Tudjátok májusba érettségizek és emiatt még szorosabb a gyeplő... De majd igyekszem! És remélem a hossz egy picit kárpótol titeket!

36. rész - Titok bennem

Nagyjából hajnali egy óra lehetett mikor felébredtem. Nyűgös voltam, fájtak a végtagjaim, viszont a zaj érdekesebb volt, mint bármilyen más fáradtsági jelem. Így hát erőt vettem magamon, és kikászálódtam a puha kis ágyikómból. Egy pillanatra megálltam, és csak néztem az üres ágyat, ahol nem olyan rég még Dorcsi feküdt.

- Már csak két nap... - sóhajtottam, és a hang irányába vettem az irányt.

Amint kikukucskáltam az ajtón, azonnal megláttam Bill nyúlánk alakját, amint, kissé még álmosan, botorkál a folyosón Tom szobája felé. Annyira édes és annyira kis szerencsétlen volt, hogy muszáj voltam elnevetni magamat. Persze csak halkan, így nem vette észre. Mikor végül sikerült bejutnia Tom szobájába, én is kibújtam a rejtekemből, és utána eredtem. Nem tudom az ikrek, hogy vannak ezzel, de a szobájuk ajtaját csak nagy ritkán óhajtják becsukni. Ami persze esetemben jó, de eldöntöttem, hogy azért erről beszélni fogok velük...

Mire az ajtónál voltam, Bill már Tom mellett feküdt, és lágyan puszilgatta bátyja puha arcát.

- Hmm... - csak ennyit lehetett hallani a rasztástól.

- Ciccaaa... Ébredj! - szólongatta az énekes negédes hangon.

- Hmm... - jött az újabb morgás a gitárostól.

- Tomi! Ébredj! A cicád kanos...

- Billie... - ölelte magához, és maga alá fordította. - Szia szerelmem! - vigyorgott rá, és szenvedélyesen megcsókolta öccsét.

- Mennyire jól csókolsz! - tapadt bátya ajkaira a fiatalabb.

- Kis tüzes cicám! Talán csak nem engem akarsz? - vigyorgott kajánul, és belemarkolt Bill fenekébe.

- Dehogy nem! Pornót néztem és egyből rád gondoltam!

- Ácsi-ácsi!  Nélkülem néztél pornót te kis piszok?

- Most komoly megharagudtál ezért szivi?

- Meg hát! - durcizott be Tom.

- És mit szólnál ahhoz, ha együtt néznénk? Hmm?

- Én már nem vagyok elég a felizgatásodhoz?

- Nem, te túl nagy dózis vagy számomra! - mosolyodott el Bill édesen.

- Engesztelj ki!

- Mivel? - vigyorgott kajánul a kisebb.

- Hát mondjuk azzal, hogy szépen leápolsz cica! - mozgatta a piercingjeit Tom.

- Igaza vagy a csajoknak... - nézte mereven ikre ajkait.

- Miben? - vonta fel a fél szemöldökét a rasztás.

- Abban, hogy ez kibaszott szexi... - csókolta meg hevesen testvérét.

- Billie... - nyögte a csókba Tom, és szorosan magához húzta öccsét. Lassan húzta le a törékeny testről a boxert, majd elhajította, és maga alá fordította öccsét.

- Nem én ápollak le téged Tomi?

- Előbb ki akarlak készíteni! - fogta meg öccse szerszámát, majd lassan elkezdte nyalogatta a makkját.

- Ahh... - nyögött fel Bill.

- Ügyes vagy baba! - nyalogatta tovább az éledező falloszt a rasztás.

- Igehn!

- Nyögj szépen nekem! Az enyém vagy!

- Ah... A tiéhd... Ahh...

- Úgy bizony! - kapta be Tom a szöszke makkját, és úgy kényeztette tovább a fiatalabbat.

- Tohm... Ahh... - a rasztás kérdőn nézte öccse pofikáját. - Szeretehm nyögni a nevedeht...

- Óh Billie... - nyalogattam végig a fiatalabb falloszát párszor. - Nagyon ágaskodsz!

- Beh akarlahk kapni! Ahh...

- Akkor rajta! - hagyta abba a gitáros a tevékenységét, és végigfeküdt az ágyon. - A tiéd vagyok cica! Kényeztesd a gazdidat!

- Ez nagyon szexi! - húzta le testvéréről a boxert az énekes. - Ennyire tetszenek a nyögéseim? - vigyorgott mikor meglátta bátya már igen-igen ágaskodó ékességét.

- Ó, ha te azt tudnád! Főleg meg mert miattam élvezkedsz! Az benne a legjobb!

- Milyen kis édes vagy! - helyezkedett el Tom lábai közt az énekes, majd elkezdte nyalogatni a duzzadt makkot. (ezt a jelzőt nem én találtam ki!)

- Oh, cicah! Nagyon jóh amit csináhlsz!

- Hmm... Finom! - nyomta a piercingjét a makkon elhelyezkedő kis lyukhoz Bill.

- Bihll... Miht... Mit csináhlsz? - dadogta kissé rémülten a rasztás.

- Nyugi! Nem dugom beléd a nyelvem! Csak ingerellek! - használta továbbra is a piercingjét a szöszke.

- Nagyohn jóh... - vetette hátra a fejét Tom. - Túhl jóh...

- Az mit jelent?

- Azt, hogy kívánlak! - fordította maga alá az öccsét az idősebb. - Már nagyon szeretnék benned lenni!

- Akkor mire vársz? Hiszen csak a tiéd vagyok! - csókolta meg Bill Tomot.

- Úhgy szeretlek megcsókolnih...

- Éhn is tégehd... - fogta meg az ágaskodó szerszámát a rasztás, és lassan öccsébe hatolt.

- Ahh... Tohm... - nyögte Bill.

- Fáj? - állt le az említett.

- Élvezem... - vörösödött el teljesen az énekes.

- Örülök! - simogatta a törékeny testet a gitáros, és még jobban belé hatolt. - Deh jóh...

- A legjohbb... Máhr nem fáhj!

- Ennehk nagyon örülök! - csókoltam meg testvérét vadul, és a hajába túrt, mialatt elkezdett benne mozogni.

Valójában én arra számítottam, hogy egy durva, kiéhezett, vad szexet fogok látni tőlük, de tévedtem! Nem mondanám, hogy olyan kis semmilyen volt, mert az sem igaz rá. Viszont azt bizton állíthatom, hogy én még ennyire szerelmes együttlétet még nem tapasztaltam. Tom lassú és gyengéd volt Billel, a szöszke pedig kárpótolta ezért. Csókolgatta, simogatta, és a nevét nyöszörögte, minden betűt szerelemmel kiejtve. Édesek voltak és szerelmesek. Engem pedig csak akkor fogott el igazán a bűntudat. Hiszen én bepofátlankodtam abba a csodálatos kis világba amit ők építettek fel. Ráadásul úgy, hogy arról Bill még csak nem is tudott!

Még azelőtt eljöttem tőlük, hogy befejezték volna. Valójában jó volt nézni amit csináltak, de ki-be baszott nagy szemétségnek éreztem leskelődni utánuk. Hát igen! Előbb cselekedtem, aztán gondolkoztam. Erre tökéletes példa a Tommal töltött éjszaka is.

Lefeküdtem, és ahhoz képest elég hamar el is aludt. A cikázó gondolataim pedig a fejemben maradtak...

***

Az ikrek az aktus után az ágyon pihentek. Tom feküdt átölelve öccsét, Bill pedig a mellkasára hajtva a fejét feküdt mellette. Már egy kicsit lenyugodtak az aktus után, de azóta nem is beszéltek. Csak élvezték a pillanatot.

- Lassan mennem kell... - bontakozott ki az ölelésből a szöszke.

- Hékás! - ült fel Tom, és szorosan ölelte magához öccsét. - Már miért kéne menned?

- Hát mert... - dadogta zavartan az énekes.

- Na miért? Maximum Tamara nyithat ránk. De szerintem nem érdekli, hogy mi mit csinálunk. Hiszen tudja!

- Azt akarod, hogy melletted aludjak?

- Miért? Te nem akarsz mellettem aludni, és a karjaim közt felébredni?

- Nem tudod elképzelni mennyire szeretnék! - dőlt hátra, így pont bátyja ölében feküdt.

- Én pont annyira szeretném! - csókoltam meg a puha ajkakat a gitáros.

***

Másnap viszonylag hamar keltem. Az nálam olyan 9 órát jelent. Felöltöztem, megmosakodtam, és a hajam is normális állapotba tette, az-az kivasaltam. Majd szépen leszambáztam a földszintre, pontosabban a konyhába, mert onnan hallottam a zajokat. Amint beléptem, egy aranyos, bár kissé bizarr látvány fogadott. Bill éppen palacsintát sütött, az illata alapján legalább is az volt, Tom pedig a pulton ült és mosolyogva fixírozta öccse hagymaseggét.

- Szia Tamcsi! - mosolygott rám Bill.

- Hali... - intettem kissé zavartan, mert nem tudom, hogy látott meg.

- Hallani ahogy jössz. - nézett rám a rasztás nyugodt arccal. Fura... Mintha csak tudta volna mit gondolok...

- Akkor jó... - sóhajtottam.

- Kérsz palacsintát? - sürgölődött tovább a szöszke.

- Kérek! - bólintottam mosolyogva. - Segíthetek valamit?

- Nekem igen! - jelentkezett Tom, de akkor már megint Bill seggét nézte.

- Ez már beillik molesztálásnak is. - mondtam unottan.

- Arra próbál rájönni, hogy milyen alakú a fenekem... - sóhajtott az énekes.

- Fenék alakú! - tártam szét a karjaimat. Nem értettem ezen mit kell gondolkodni. És csak ennyi kellett! Billből azonnal kitört a röhögés, Tomtól viszont csak egy csúnya pillantást kaptam. - Mi van? - értetlenkedtem még jobban.

- Nem úgy! Azt akarom kitalálni milyen zöldségre, gyümölcsre hasonlít. - magyarázta.

- Ja, foghagyma! - vontam vállat, és csináltam magamnak egy kávét.

- Te ezt honnan tudod? - szegezte nekem a kérdést a rasztás.

-  Tom, Tom, Tom... - ingattam a fejemet. - Ezt minden Alien tudja!

- De hát én vagyok Bill pasija, nem az egyik Alien!

- Miért te vagy az én pasim? Miért nem én a tiéd? - háborodott fel az énekes.

- Mert te vagy alul. - mondta egyszerűen a gitáros.

- Majd este nem én leszek! - vigyorgott a szöszke. Nem szóltam nekik, csak bőszen hallgattam.

- Oh, Billie! Várom azt a napot mikor te magad alá fogsz nyomni, és jól megdugsz. Az nem fog bekövetkezni!

- Akkor mostantól te se lehetsz bennem! - zárta le a vitát a fiatalabb, mire bátya csak tágra nyílt szemekkel figyelte.

- Cica... Tudod, hogy nem úgy gondoltam! Én csak piszkálódok. Nem gondolom komolyan a dolgokat. Tudod, hogy úgyis megengedném neked! Csak kérned kell! - mentegetőzött az idősebb.

- Nem érdekel! Vidd el Tamarát egy-két menetre! - mondta dühösen. Az én színem a rákvörös és a falfehér közt váltakozott, Tom lesápadt és izzadni kezdett. Bill meg csak akkor kapcsolt mit mondott. - Ne haragudj én csak... - kezdte, de mikor ránk nézett megakadt a mondat közben. - Mi van? Mit lapítotok mint a szar a fűben?

- Mi csak... - dadogta Tom, de nem mert testvérére nézni.

- Nem érdekelnek a hazugságaitok! Az igazat akarom hallani!

- Izé... Az nem biztos, hogy jó ötlet... - motyogtam.

- Ó, dehogy nem! Hallani akarom mit pusmogtok ti itt! Tom, nézz a szemembe, és úgy mond, hogy nem akarsz Tamarától semmit!

- Miért Tom? - nyögtem ki a kérdést véletlenül.

- Mert nem tudok neki hazudni... - motyogta a gitáros.

- Akkor miért nem nézel a szemembe? - rivallt rá a szöszi.

- Cica kérlek! Ez nem az aminek gondolod! - kezdett magyarázkodni a rasztás.

- Az öcséd vagyok, nem a macskád! Végeztünk Kaulitz! - rohant fel az emeletre az énekes.

- Billie... - suttogtam, vagyis szinte már csak tátogta Tom. Az arca már koránt sem volt vidám. A keserűség játszott a vonásain, és a fátyolos tekintetében is, amik már tele voltak könnyel. Hirtelen a térdei megrogytak, és alig múlott pár másodpercen, hogy nem zuhant csak úgy el, hanem félig-meddig sikerült megfognom, mondjuk annak is kis híja volt, hogy nem borultunk fel.

- Jól vagy? - kérdeztem óvatosan, bár tudtam a választ.

- Nehm... - suttogta sírva.

Végül Tom, ott a konyha közepén álomba sírta magát. A szemei lángvörösek voltak, és arról is csak alig tudtam lebeszélni, hogy magába vágja a nagykést. Teljesen összeomlott! Ria alig egy napja távozott. Akkor csak ideges és feszült volt. Aznap reggel ébredhetett, hosszú évek óta először az öccse mellett akit szeretett. És hiába volt még viszonylag fiatal a kapcsolata Billel, teljesen a padlóra került, és nem voltam benne biztos, hogy valaha is feláll, hacsak nem kapja vissza a szerelmét.

***

A napok csak teltek, de Bill nem enyhült. Se hozzám se Tomhoz nem szólt, és ha lehetett még el is került minket. Ami mondjuk egyszerű volt, mert alig dugta ki az orrát a szobájából. Ha mégis, akkor vagy a konyhában volt, vagy elment valahová. Engem meg természetesen mardosott a bűntudat. És nem csak az fájt, hogy tönkretettem egy boldog párt, és nem is az ütött ANNYIRA szíven, hogy az ikrek miattam voltak annyira rosszban. Nem. Ezt még hellyel-közzel el tudtam viselni. De azalatt a pár nap alatt ápolónő lettem! Tom ugyanis nem csinált semmit! Konkrétan semmit! Sőt, én már azt is megkockáztattam, hogy csak reflexből pislog és lélegzik, nem azért mert annyira nagyon akarná! Egyetlen nagy szerencsém az volt, hogy sikerült itatnom. Olyankor bementen hozzá, segítettem neki felülni, megitattam, majd visszafektettem. Teljesen olyan volt mint egy magatehetetlen baba. A telefonját is én kezeltem, ami elég sokat csörgött. Hívták innen-onnan, még Simone-nal is beszéltem egyszer. Bill nem volt otthon, én meg azt mondtam Tom otthon hagyta a telefonját, úgyhogy hívja Billt.

Aztán jött a fekete leves!

- Sziasztok! - köszöntem a két G-nek és Dorcsinak mikor megláttam őket a reptéren.

- Szia, hát te? - kérdeztem meglepetten Georg.

- Mi van, nem mersz mellém beülni ha vezetek? - vigyorodtam el.

- Nem az, csak úgy volt, hogy a fiúk jönnek. - segítette ki Gusti. - Vagy épp egymással vannak elfoglalva?

- Gustav, undorító vagy! - vágtam tarkón a basszeros.

- Ezt majd ők elmondják! - szögeztem le komoly arccal, mire úgy nagyjából összeállt bennük a kép.

Aztán nem beszéltünk. Gustav ült mellettem, Georg meg Dorcsi pedig hátul. Bár a visszapillantóból néha-néha Dorinra néztem, ő elkapta a fejét. Tudtam miért... Hiába oldottam meg a Ria kérdést, ez a másik dolog nem oldódott meg. Sőt!!! Szívem szerint egy kőfalba hajtottam volna, de mivel 3-an ültem mellettem, ez nem volt a legbölcsebb ötlet... Így hát az ikrek házához hajtottunk. Bill mint kiderült nem volt otthon, bár ez egy kicsit sem lepett meg engem. Mivel a többiek eléggé fáradtak voltak, így lefeküdtek, én pedig a konyhába mentem. Főztem egy kis levest, majd felmentem vele Tomhoz. Gondoltam próba-szerencse, hátha eszik. Nem lepődtem meg, hogy az ágyon találtam. Leraktam a tálcát, majd hozzá léptem.

- Szia... - segítettem neki felülni.

- Szia... - motyogta halkan.

- Meg tudsz így ülni?

- Asszem...

- Biztonságosabb lenne a falnál... - segítettem neki hátrébb ülni. - Hoztam egy kis levest...

- Nem vagyok éhes...

- Nem is azért hoztam! - ráztam meg a fejem, és az ölébe tettem a tálcát.

- Akkor? - nézett rám bágyadtan.

- Azért, hogy legyen valami a gyomrodban, és ne a gyomorsav marja szét!

- Kit érdekelne az?

- Figyelj! - sóhajtottam. - Az oké, hogy ápolónősködök. De azt nem óhajtom végignézni, hogy kinyúvadsz! - nyomtam egy kanál levest a szájába. Nem tudom, hogy az elkeseredettség miatt, vagy más dolog kapcsán, de enni kezdett. Ami mondjuk egy kicsit megnyugtatott.

- Hogy van Bill? - kérdezte nagy sokára.

- Hát... Ő nincs ilyen ramaty állapotban. Külsőleg legalább is nem...

- Hol van?

- Nem tudom... - ismertem be. - Folyton eljárkál valahová...

- Nem mondta el hová? - a hangja egyre fátyolosabb lett.

- Nem beszél velem...

- Azt akarjak, hogy dögöljek meg... Igaz? - láttam, hogy a könnyek megint kicsordulnak a szeméből. Szívszorító látvány volt...

-  Nem... Nem tudom...

- Elég volt... Nem bírok többet enni.

- Kérsz még valamit? - kérdeztem óvatosan.

- Az én Billie-met... - óvatosan megsimogattam a fejét, majd felvettem a tálcát, és kimentem. Egyszerűen nem tudtam mit mondani neki. Tudtam, hogy őt szeretné de ahogy így kimondta, már nem tudtam tovább várni. És nem is kellett!

- Bill! - szóltam rá ahogy belépett a konyhába.

- Mit akarsz? - kérdezte idegesen.

- Beszélni!

- Hallgatlak! - támaszkodott a pultnak összefont karokkal.

- Tudom, hogy dühös vagy rám. Na jó, a pokolba kívánsz, de ezt nem csinálhatod tovább! Büntess engem, alázz meg, tegyél ki az utcára, fojts vízbe, bánom is én mit csinálsz, de gondolkodj már! Igen, Tom lefeküdt velem. Na és? Mit gondolsz hány lányt vitt már az ágyába?

- Rengeteget... - motyogta szomorúan.

- Neki én csak egy trófea vagyok, és én tisztában vagyok ezzel! Nem is várok tőle többet. De megbánta! Én is de az lényegtelen! Viszont a bátyád napok óta nem alszik, nem eszik, inni is azért iszik mert belé kényszerítem. Csak fekszik az ágyban és vagy a plafont nézi, vagy sír. És azt kérdezi, hogy vagy, hol vagy. Ja, és készül a halálára.

- Mi? - sápadt le teljesen.

- Meg akar halni, mert te nem vagy vele. Azt gondolja azt akarod, hogy haljon meg!

- De... De én nem...

- Akkor miért nekem mondod ezt? Menj, hisz a szerelmed az emeleten vár!

- Megyek! - bólintott, és elindult fölfelé.

- Bill... - szóltam utána, mire visszafordult.

- Tessék?

- Sajnálom! - mondtam őszintén.

- Többé ne legyen ilyen! Jó?

- Soha többé! - bólintottam óvatos mosollyal.

- Akkor jó! - szaladt fel. Én pedig megnyugodtam, hogy legalább egy gonddal kevesebb!

***

Tom még mindig a falnak támaszkodva ült, és a takarót fixírozrta. Akkor sem nézett fel mikor kinyitódott az ajtó, majd becsukódott, és hallotta a zár kattanását, amit nem igazán értett, de nem is foglalkozott vele! Minden hidegen hagyta, egyedül Bill körül forogtak a gondolatai. Felidézte magában testvére vonásait, az érintését, a mosolyát és a csókjait. A könnyei pedig ismét folyni kezdtek. Végig az arcán, le az állán, majd megkezdték szomorú sorsú zuhanásukat a takaró felé.

Tom nem is eszmélt fel semmire, csak akkor tért észhez mikor forró, puha ajkak tapadtak az ő rideg ajkaira. Lágyan csókolták a rasztást, aki nem tudott mozdulni. Egyszerűen leblokkolt!

- Mi az? Már egy csókot sem érdemlek meg? - nézett rá Bill mosolyogva, ám mikor meglátta testvére meggyötört arcát, azonnal lefagyott az arcáról a mosoly. Az idősebb szemei alatt sötét karikák húzódtak, szemei pirosak voltak, az arcára pedig kiült a gondterheltség.

- Bill... - suttogta, és erőtlenül magához vonta öccsét. - Sajnálom! Olyan kibaszottul sajnálom! Ígérem, ha kaphatok még egy esélyt, mindent jóvá fogok tenni!

- Mi történt veled Tomi? - szólalt meg nagy sokára a szöszke.

- Miért? - értetlenkedett Tom.

- Az arcod... Olyan gondterhelt... A szemeid olyan tompák és vörösek... És ezek a karikák... Miért?

- Mert azt hittem elveszítelek... - nyomta a homlokát Bill homlokának. - Sajnálom amit tettem! Nagyon sajnálom!

- Én is sajnálom! - ölelte meg testvérét a kisebb. - Nem akartalak ilyennek látni! Soha! - sírta el magát.

- Kérlek cica, ne sírj! Nem akarom, hogy szomorú legyél! - simogatta a porcelán arcot a gitároz.

- Kérlek... Kérlek ne hagyj itt!

- Nem foglak! Esküszöm! - csókolta meg öccsét Tom.

- Ugye megint megerősödsz, és akkor olyan kis követelőző leszel?

- Igen! Hamarosan megint jól leszek, és akkor elkaplak! - simogatta a fiatalabb arcát.

- Nem fogok elszökni! - hajtotta testvére ölébe a fejét a szöszke.

- Nagyon jó mikor így vagyunk!

- Nem tudtam nélküled aludni... - vallotta be pirongva az énekes.

- Akkor azért van alapozó illatod! - kuncogott Tom.

- Ne nevess ki! Nem mehettem karikás szemmel Davidhez!

- Miért nem? - vonta fel a fél szemöldökét Tom.

- Mert akkor hazaküldött volna. Én viszont énekelni akartam! Az jó a fájdalomra!

- Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked! Nem akartam... Csak úgy megtörtént...

- Elhiszem!

- Édes, hogy ennyire bízol bennem, de mivel érdemeltem ezt ki?

- Néztél te tükörbe?

- Nem! - rázta meg a fejét a fekete.

- Na, pont azért! Teljesen kivagy!

- Kutyául éreztem magam... - simogatta Bill szöszke tincseit a bátya.

- És most? - mosolyodott el a fiatalabb.

- Hihetetlenül jól, mert te itt vagy velem! - váltottak ráérős csókot.

- Ennek hihetetlenül örülök! - mozgatta a fejét egy kicsit testvére ágyékán Bill.

- Cicah... Mit csinálsz? - sóhajtott a gitáros.

- Kényelmetlen a takaró! - válaszolta ártatlan szemekkel a fiatalabb.

- És ha arrébb feküdnél? - kérdezte óvatosan Tom. Nem érzett magában elég erőt egy szokásos szeretkezéshez.

- Mi az édes?

- Fáradt vagyok cica... - simogatta meg öccse arcát.

- Alszol velem? - csillantak fel Bill szemei.

- Igen! - bólintott mosolyogva az idősebb. - De előtte fürödjünk le!

- De akkor lejön az alapozó...

- És? Nem szeretem ha az van rajtad! - értetlenkedett a fekete.

- De akkor csúnya leszek... - temette az arcát a tenyereibe Bill.

- Te soha nem leszel csúnya cica... - bontotta le a hosszú, vékony ujjakat az általa olyan szépnek tartott arcról, majd lágyan csókolni kezdte testvérét.

- Szeretlehk... - súgta két csók között a fiatalabb.

- Éh is szeretlehk cica... Nagyon is!

- Szeretem, hogy ezt mondhatom neked! - ölelte meg szorosan Bill Tomot.

- Milyen jó erőben van itt valaki! - ölelte magához testvérét a fekete.

- Ja... Jól meghíztam... - szontyolodott el az énekes.

- Beütötted a fejed, vagy mi a szösz? Hol lennél te kövér?

- Mindenhol... Egy csomót ettem... Gondoltam, ha soványan se tetszek neked, akkor mindegy, hogy nézek ki... - bújt testvéréhez, akár egy kiscica.

- Te egy hülye vagy Bill! - szögezte le a gitároz, komoly képpel.

- Tudom... - szomorkodott a kisebb.

- Ha még egyszer azt mondod, hogy nem szeretlek, komolyan vízbe fojtom magamat!

- Ne! - kérte bátyját rémülten a fiatalabb.

- Akkor ne beszélj butaságokat! Megegyeztünk? - hajtotta a szöszke fejét a mellkasára.

- Me... Meg... - dadogta égő vörös fejjel Bill. Még soha nem voltak ilyen helyzetben, és ez eléggé zavarba ejtő volt a számára.

- Emlékszel mikor együtt énekeltük a Monsoon refrénjét?

- Emlékszem! - bólintott az énekes.

- Tudod, akkor csak neked énekeltem... - suttogta a fekete.

- Nekem? - csillantak fel Bill szemei.

- Csak neked! Már akkor is így szerettelek!

- Hogy így? - pislogott nagyokat a fiatalabb.

- Így! - csókolta meg öccsét az idősebb.

- Mióta szeretsz így?

- Kíváncsi vagy, mi? - vigyorgott a rasztás.

- Igen! Mert nem tudom... Csak azt, hogy én mióta szeretlek... - jött még jobban zavarba a szöszke.

- Na és mióta? - cirógatta testvére nyakát a gitáros.

- Nem mondom el! Majd ha te, akkor én is!

- Naaa! Kérlek baba mond el... - súgta öccse fülébe negédesen Tom, az énekes szíve pedig egy ütést kihagyott. Testvére már nagyon sokféleképpen hívta az évek alatt, és mióta ebben a bűnös kapcsolatban élnek, azóta a becenevek egyre édesebbek és kedvesebbek. De ez a mostani úgy hatott Billre, mint valami kábítószer! Teljesen magatehetetlennek, és kiszolgáltatottnak érezte magát. És még azt is megkockáztatta hogyha Tom azt kérné, akár nyilvánosan meg is erőszakolhatná, csak hívja még egyszer babának!

- Mióta először raszta hajad lett... - suttogta a fiatalabb.

- Tetszik ez a válasz baba... - csókolta meg az oly annyira kiszolgáltatott énekest a bátya.

- És te mióta? - kérdezte még mindig kábultan Bill.

- Az titok!

- Gonosz vagy!

- Nyugi már baba! - csitította Tom mérges testvérét, majd megint megcsókolta.

***

Alig fél óra elteltével egy hatalmas kád, forró vízben ültek mindketten. Tom elől, Bill pedig a háta mögött. Az új felállás kissé érdekes volt mindkettejük számára, és izgató is.

- Biztos nem baj cica? - simogatta Tom öccse kezét.

- Már vagy százszor elmondtam, hogy nem! Tetszik, hogy most nekem van nagyobb szabadságom!

- Te kis hatalommániás! - nevetett halkan a rasztás.

- Nem is vagyok az! - lökte meg óvatosan testvére hátát a szöszke.

- Csak nehogy a végén még a magadévá tegyél szépségem!

- Olyannak ismersz? - kérdezte gyanakodva az énekes. Ám ez a gondolat már az ő fejében is megfordult. Ahogy Tom ott ült előtte, olyan kiszolgáltatottan, egyszerűen nem tudott magával bírni. Pajzán képek ugrottak be neki arról, ahogy bátyja szűk fenekében mozog, és ezek a gondolatok egyre keményebbé tették.

- Bill, jól vagy? - kérdezte a gitáros kedvesen.

- Aha! Miért? - az énekesnek minden vér kiszaladt az arcából, és próbált nem engedni a vágynak, miszerint ugorjon ki a kádból.

- Mert böksz. Fel vagy izgulva, mi?

- Hát én... Izé... - dadogta zavartan a fiatalabb.

- Nyugi cica! Ez nem baj! Majd kielégítelek, jó? - az énekes vett egy mély levegőt, és egy olyan „minden mindegy” gondolattól vezérelve, teljesen magához húzta testvérét, és érzékien a fülébe súgta:

- Benned akarom kielégíteni magam...

- Meg... Meg akarsz dugni? - nyögte ki a rasztás.

- Meg... - kezdtem simogatni Tom becsességét.

- Billieh... - sóhajtott a fekete. - Miéhrt akarsz engem úhgy?

- Hogy teljesen az enyém legyél... Ez a végső bizonyíték!

- Jóh... Csak kérlehk vigyázz ráhm...

- Vigyázni fogok! – csókolgatta Bill bátya nyakát. – Ki kéne szállnunk…

- Jah… - sóhajtotta a gitáros, bár egy kicsit félt az elkövetkező eseményektől.

- Akkor gyere! – állt fel Bill, és kihúzta bátyát is a vízből, majd elkezdte őt törölgetni.

- Miéhrt is törölgetehd így a farkamaht? – nyögdécselte Tom, mivel testvére a törölköző segítségével kezdte kielégíteni.

- Hogy rendesen megkeményedj bátyuskám! - kezdte csókolgatni, a már igen-igen merev falloszt.

- Ahh... - nyögött fel a fekete. - Teh kínzohl...

- Eszem ágában sincs cica! Csak segítek rajtad! - vett fel egy flakon krémet, és bekente vele az egyik ujját, majd lassan a gitárosba hatolt, mire az, kissé fájdalmasan nyögött fel.

- Éhn perverz dögöhm… - simogatta a szöszke arcát.

- Nagyon rossz? - mozgatta az ujját óvatosan a bátyjában.

- Rosszabbrah számítottam... - ismerte be a rasztás, és még magát is meglepte, hiszen eléggé élvezte a dolgot.

- Akkor jó! - mosolygott rá az énekes, aki már a második ujját krémezte.

- Miéhrt vagy ilyen jó hozzáhm cica? - kérdezte Tom. Emlékezett, hogy mikor ő csinálta ezt öccsének, nem volt ennyire óvatos.

- Mert félsz! - vallotta be neki a fiatalabb. - Én jól tudtam hogyha egyszer együtt leszünk, akkor én leszek a lány... - pirult bele a mondandójába a szöszke.

- Jaj, baba... - simogatta a vörös ajkakat Tom. - Mondtam már, hogy szeretlek?

- Sokszor! Viszont még nem elégszer! Szeretlek Tom! - hatolt belé még egy ujjával testvérébe az énekes.

- Ahh... - nyögött fel a rasztás, ám a fájdalom rég eltűnt a hangjából. - Szeretlehk Billieh...

- Ügyes fiú! Kezded élvezni, mi? - mozgatta az ujjait bátyjában Bill.

- Máhr elég jó... - pirult el az idősebb.

- Tudohd édes... Éhn máhr állohk... Ahh... - kényeztettem magát a szöszke.

- Hatohlj belém! Kérlek! - kérte testvérét, kéjtől fűtött hangon.

- A kis perverz! - húzta ki az ujjait a szűk lyukból Bill.

- Ahh... - nyögött a gitáros. - Furcsa...

- Majd mindjárt furcsább lesz! - nyomott némi krémet a kezébe a kisebb.

- Várj cica! Még egy kicsit kényeztetlek! - térdelt le az énekes elé a gitáros, és nyalogatni kezdte az előtte ágaskodó hancúrlécet.

- Igehn... Jóh fiú vahgy Tomih... - nyöszörögte a szöszke.

- Hamarosan bennem leszel Bill... - simogatta testvére heréit a fekete.

- Azótah seh... ahh... nyúltahm magamhoz...

- Miért cica? - kapta be a kéjrudat az idősebb.

- Ahh... - a fiatalabb teste megremegett amint megérezte testvére ajkait magán. - Mehrt váhrtahm... Váhrtahm ráhd... - nyöszörögte.

- Már elég kemény vagy baba! - engedte ki a szájából öccsét. - Köszönöm, hogy vártál rám!

- De ha jóhl sejtem, te se nagyon maszturbáltál...

- Én csak veled akarom jól érezni magam! - krémezte be ikre himbilimbijét Tom.

- Készen állsz? - nézett rá komolyan a szöszke.

- Azt hiszem... - feküdt a hátára a fekete. - Mennyire fáj?

- Te vigyáztál rám, úgyhogy nem! - rázta meg a fejét az énekes, és megfogta a férfiasságát, majd bátyáét is. - Emeld meg a csípődet!

- Jó... - tette azt, amit testvére kért.

- Jó! És most lazíts!

Bill lassú mozdulatokkal kezdte mozgatni kezét testvére falloszán, egész addig míg Tom nem nyögdécselt hangosan, és meg nem jelentek az elő cseppjei. Szándékosan tett így. Mivel bátyja már elég közel járt a csúcshoz, ahhoz, hogy az érzékei csak az élvezetre élesedjenek ki. Lassan hatolt szerelmébe, közben pedig tovább kényeztette.

- Bihll... - nyögte a fekete. Bár rosszabbra számított, eléggé feszítette őt a szöszke farka. S bár öccse óvatos volt, eléggé kényelmetlen volt számára a helyzet. De tudta, hogy ki kell bírnia! Hiszen ha a fiatalabb kibírta, akkor ő is ki fogja!

- Igehn? - nyögte az énekes. Bár hihetetlen élmény volt neki bátyában lenni, tudta jól, hogy mit élhet át, így nem tudta úgy élvezni a dolgot.

- Nekehd is ilyehn volt?

- Igehn... Ki akarohm húzni...

- Nehm! - fogta át testvére derekát, és szorosan fogta, hogy benne maradjon. - Mozogj csahk bennem!

- De hát fáhj neked...

- Csak mint nekehd! - húzta magához közelebb Billt, minek következtében, a szöszke farka mélyebbre hatolt benne.

- Neh, Tohm... - nyögte kéjes élvezettel a fiatalabb.

- Ha nehm teszel a magadéváh, akkor meglovagollak! - mondta komolyan a rasztás.

- Jóh... - kezdett benne lassan és aprókat mozogni Bill.

- Rendesehn! - szólt rá bátya.

- Nem akarohm... - dőlt testvérére Bill.

- Nem akarod, hogy fájjon. Igaz baba? - simogatta meghatódva testvére haját Tom.

- Nem... Inkább had lovagoljalak meg! - jutott hirtelen eszébe.

- Miért nem állítottál le akkor?

- Mert féltem... - ismerte be a kisebb.

- Miért? Vagy mitől? Tőlem?

- Attól, hogy elhagysz... - fúrta arcát ikre mellkasába.

- Bill Kaulitz - Trümper, fel foglak pofozni! - förmedt rá Tom. - Nézz rám! Nézz már rám! - emelte fel a szöszke fejét. - Látod ezt?

- Mit? - értetlenkedett Bill.

- Azt, hogy épp alattad fekszem, te pedig a magadévá teszel!

- Látom... - motyogta zavartan.

- Akkor örülnék ha nem beszélnél hülyeségeket, hanem azt csinálnád, amit kérek! - csókolta meg szenvedélyesen öccsét Tom. És ez hatott is! Ugyanis Bill lassan, de határozottan kezdett el benne mozogni, de egy pillanatra sem váltak el egymás ajkaitól. Bill egy kicsit bátrabb lett, de nem mert túlságosan felszabadulni. Viszont így is csodás élmény volt neki! S bár Tomnak egy kissé kellemetlen volt a dolog, mégis örömmel töltötte el a tudat, hogy testvérének örömöt tud okozni. Végül is elválltak egymástól, és Bill hangos nyögések közepette jutott el a csúcsra. Majd fáradtan dőlt ikre szorosan ölelő karjai közé.

- Milyen vohlt babah? - lihegte a rasztás.

- Ehz... Ehz... Fantasztikus! - húzódott ki Tomból. - Köszönöhm! - csókolta meg testvérét hevesen a szöszke.

- Örülök, hogy tetszett! - simogatta a fiatalabb arcát. - Tudod, a végére már egészen élveztem...

- Ezt nagyon jó hallani Tomi! Köszönöm, hogy megengedted!

- Nem kell megköszönnöd! Elég köszönet volt, hogy láthattam az orgazmusodat!

- Ne mááár... Ez olyan kínos... - pirult el Bill.

- Mert? - nevetett fel Tom.

- Mert az... Eddig még senki nem nézett közben...

- Jogos... Máskor én is akkor élveztem el.

- De most nem mentél el. Még állsz!

- Majd lenyugszom.

- Olyat nem játszunk! - mászott ikre ágyékához a fiatalabb.

- Mit csinálsz cica? - mosolygott Tom.

- Megszeretgetem a farkad! - kezdte nyalogatni a meredező hímvessző makkját.

- Túhl jól tudohd mi nekem a jóh...

- Mivel én is férfiból vagyok! - mosolygott a fiatalabb.

- Igehn... Az előhbb tapasztaltahm...

- Milyen voltam Tomi? - kapta be a duzzadó makkot Bill, és szopogatni kezdte.

- Ahh... - nyögött fel a rasztás, és a lepedőbe markolt. - Jóh... Egéhsz jóh...

- Csak egész jó? - mondta csalódottan a fiatalabb.

- Eszméletlenül ügyes voltál baba! - csókolta meg testvérét hevesen az idősebb.

- Kihs türelmetlehn... - dörgölte a farkát testvére szerszámához a szöszke.

- Ihgen... Csináhld csak kicsikeh... - nyögött bele a csókba, a gitáros.

- Tohm... Johbb vagyok mint Tamarah?

- Ahz meg kih? - bár tudta, hogy öccse kire, pontosabban mire utal, de nem izgatta a dolog. Neki akkor csak az énekes volt fontos. Éreztetni akarta vele, hogy neki csak ő létezik! Nem érdekelte senki, és semmi más, csakis az ő boldogsága. Az, hogy ismét hallhassa ikre örömteli nyögéseit, hogy láthassa kipirult arcát, hogy az élvezet után szorosan magához ölelve kisimíthassa a homlokából a szőke tincseket és megcsókolhassa.

Ez valami egészen különleges volt. Egy olyan magasröptű gondolat érzelmekben való kifejezése, amit még ők sem értettek, csak megélték a pillanatot. Azt, ami már nem sokáig volt csak az övék...