Ich liebe dich - 7. rész

Hali-hali! 

Na itt a kövi rész. :D Hú halljátok. Úgy belejöttem ennek az írásába. Rohadtul élvezem. Ha gyorsan komiztok még kaptok 1-2 részt a hétvégén. Jó olvasást! Puszim!

7. rész – A munkám a szerelmem

   A Tommal folytatott sikeres társalgásom után sikerült elaludnom. Annyira, hogy csak negyed 11-kor keltem fel a telefonom csörgésére.
- Halló! – vettem fel kómásan a szemem törölgetve.
   Nem meglepő módon anyum volt. Megkérdezte jól vagyok-e, mit csinálok, jól ment az átállás?
   Hát nem akartam a fejéhez vágni, hogy úgy érzem magam, mint a mosott szar, úgyhogy csak helyeseltem. Nem bírtam, ha az emberek fölösleges köröket futnak tök hétköznapi dolgok miatt. Egy kérdésre nagyon számítottam, amit végül fel is tett.
- Nem gondoltad meg magad? Még van idő a suli kezdésig. Ha hazajössz, akkor még mehetsz főiskolára.
- Nem akarok. – mosolyognom kellett bár nem tudtam, hogy miért.
- Biztos?
- Igen. – bólintottam bár nem látta. – Önvizsgálatot kell tartanom, amit nem tudnék megcsinálni otthon. Ott túl sok emlék köt hozzá.
- Ha nem akarod, nem erőltetem.
- Köszönöm.
- Hiányzol nagyon.
- Ti is nekem.
- Na de nem akarlak feltartani. Majd még hívlak. Szeretlek. – hallottam, hogy mosolyog.
- Én is. Szia!
- Szia! – és letettük a telefont.
   Felöltöztem, megmosakodtam majd leheveredtem az ágyamra egy rajztáblával és firkálgatni kezdtem. Legalább is így neveztem. Furcsa volt, hogy épp dolgoztam. De a lényeg, hogy nagyon élveztem. Egy csomó színes vázlatot csináltam majd összefogva őket nappaliba mentem ahol egy rakat álmos fejjel találtam szembe magam.
- Van néhány ötletem. – vigyorogtam és szétraktam a rajzokat a dohányzó asztalon. – Még nem igazán tudom, hogy mire is lennének a legalkalmasabbak, de biztos fel tudjuk őket használni. Például ezt. – mutattam egy fekete gitárra, amibe egy szemet rajzoltam és egy Th emblémát. – Számítógéppel összerakom, formázom és akár egy koncertet jelző plakát is lehetne.
- Neked ennyi erőd van hajnalozás után? – vetett rám egy álmos pillantást Tom.
- Izé… - túrtam zavartan a hajamba majd észrevettem valamit. – Hol van Dorin és Georg?
- Elmentek ebédelni. – kortyolt bele a kávéjába Bill.
- Értem. – tűnődtem el majd tovább folytattam az ötleteim tárházát.
- Érdekes ötletek. – állapította meg végül David.
- De energikusak. – mosolygott Bill.
- Oh… izé… köszönöm. – pirultam el. Utoljára akkor éreztem magam így mikor 10-es voltam.
- Délután 2-től 5-ig próba. – mondta David.
- És mi lesz a lányokkal? – érdeklődött Gustav.
- Ha akarnak, jöhetnek. – vont vállat a managger. – Feltéve, ha titeket nem zavarnak.
- Nem. – vágta rá egyből Tom amitől mosolyognom kellett.