Hali-hali!
Na itt az új rész! Ezzel most viszonylag meg vagyok elégedve remélem nektek is tetszeni fog! :D A kövi valószínűleg egy hét múlva érkezik vagy kiszámíthatatlan időpontban. Jó olvasást!!!
5. rész – Most akkor mi van?
Viszonylag késő volt már mikor a két jómadár megjelent az ajtóban. Kifáradva, de boldogan. Szívem szerint lerohantam volna őket a kérdéseimmel miszerint: hol voltak? mit csináltak? összejöttek-e? De visszafojtottam a kérdéseim.
- Én elmegyek, lefekszem. – álltam fel és a lépcső felé indultam. Hallottam a lépteket magam mögött, de nem vettem róluk tudomást egész addig, míg fel nem értem a lépcsőn.
- Végre, megálltál. – mosolyodott el Tom.
- Mit szeretnél?
- Miért vagy ilyen hűvös? – tovább mosolygott. Az érzelmeim kavarogtak. Tom kissé olyan volt, mint a bátyám. Meg nem is.
- Ha nem zavarna, mindig ilyen vagyok. – dőltem a falnak és összefontam a karjaimat.
- Most, hogy így mondod, zavar.
- Nem értem miért. – vontam vállat. – Jól kezeled.
- Olyan vagy akár egy labirintus.
- Sok éves munka gyümölcse, amit úgy hívnak középiskola. – mosolyogtam. – Nem egy nagy ördöngösség. Csak játszom a szerepem.
- A szereped? – húzta fel a szemöldökét. – Szóval te nem ilyen vagy?
- Gondolj, amit szeretnél. De én nem változom meg senki kedvéért.
- Kivéve ugyebár Dorinét.
- Miért zavar ez téged ennyire? – néztem a szemébe.
- Ezt miből gondolod?
- Mert sötétebb vagy.
- Mi van? – tökre ledöbbent.
- Hát az aurád. Sötétebb mikor a Dorinnal való kapcsolatom kerül szóba.
- Te… te… nem vagy orvosi eset?
- Nem látom az aurádat hülye gyerek! – vágtam fejbe. – Csak érzem. Ne kérdezd, hogy. Csak érzem és pont.
- És most milyen? – úgy nézett rám mintha abban a pillanatban fel akart volna falni.
- Hát… - vörös lett a fejem. – Kék. Olyan… tengerkék.
- Akkor az jó? – tovább mosolygott. – Te jó Isten! Ha ez így megy, tovább én megőrülök.
- Még nem láttam ilyet. Vagyis nem éreztem… - dadogtam és elfordítottam a tekintetem.
- Aranyos mikor zavarba jössz. – azzal megcsókolt.
Igazság szerint ledermedtem. Oké, csókolóztam én már. Többször is, de Tom mégis csak olyan volt, mint a bátyám. Meg nem is. Olyan kis abszurd helyzet volt. De ennél sokkal jobban izgatott valami.
- Mi az? – ellöktem magamtól mire ő csak értetlenül nézett rám.
- Ezt nem szabad! Te és… - bevillant. – Mi van, ha még nem tudnak egymás érzéseiről? Mi van, ha csak Bill érez így? Nem szabad rájönniük, hogy én tudom.
- Én és ki? – még mindig olyan értetlenül bámult rám.
- Mi ez a kiabálás? – jött ki Dorin. Georg már nem volt vele.
- Pók. – kiáltottam és bespuriztam a szobába.
- Mi az? – jött utánam Dorin.
- Tom meg Bill az előbb együtt jött, mi meg most smároltunk, és ha nem tudják, én nem akarom elmondani nekik, ha meg tudják, akkor nem akarok belekötni, de lehet, hogy csak Bill és akkor ez ciki. – Bill és Tom, - döbbent le növcsi. – Fain. Ma mindenki ezt csinálja, ha megszólalok.
- Nem tudom. Épp ez a baj. Viszont ez a barom meg itt csókolgat. – huppantam le az ágyra.
- Nem te akartál összejönni ezzel a barommal?
- Ezzel most nem segítesz.
- Bocsi! – mosolygott.
- Lelőlek! Te egész nap csak mosolyogni tudsz?
- Igen. Mert boldog vagyok.
- Tudom. – vigyorogtam. – Örülök is neki.
- Hallgatóztál?
- Csak a telefonomért jöttem vissza. Aztán meghallottam, ahogy Georg…
- Kértek pizzát? – nyitott be az említett.
- Igen! – ez tűnt a legjobb menekülő útnak.
- Milyet? – ahogy egymásra néztek valami melegség öntött el. Olyan jó boldognak látni azt, akit szeretünk.
- Hawaii-t. – vigyorogtam Dorinra.
- Én is azt. – vigyorgott vissza rám.
- Szólok a fiúknak. – pattantam fel. – Ti csak beszélgessetek. De még nem akarok nagynéni lenni. – azzal kimentem a szobából és becsuktam az ajtót, de még hallgatóztam egy cseppet.
- Elmondtad?
- Magától is rájött. – Dorin hangján hallottam, ahogy mosolyog.
De mivel nem akartam a továbbiakat kitudakolni a földszint felé vettem az irányt.
- 2 Hawaii pizza rendel. – ültem fel a konyhapultra.
- Van szék is. – csak akkor vettem észre Davidet.
- Tudod ez nálunk szokás.
- Hogy az asztalon ültök? – úgy látszik ő semmit nem tanult az eseményekből.
- Nem. Az a szokás, hogy aki nem hagy lógva azt jól elverjük.
- Tom, Tom! – rángatta a gitáros pólóját Gustav. – Csinálj popcornt! Pankráció lesz.
- Mondanám, hogy agyonütlek, de 1: nincs agyad, 2: nem akarom, hogy letörjön a körmöm.
- Még egy Bill. – szontyolodott el Gustav és az energiaitalos dobozzal együtt a nappaliba vonult.
Háhá, szegény Gustav XD
VálaszTörlésJaj szívem, ez nagyon jó lett. Ne tessék ellenkezni Tommal - bár lesznek még itt zavaros ügyek :P
Volt benne egy kis zavaros rész, de aztán leesett.
Remélem hamar hozod a folytatást is.
Jó lett volna beszélni hétvégén, de hát...
Hiányzol! Puszi
Hát köszi!
VálaszTörlésZavaros részből még lesz bőven. :D
Te is nagyon hiányzol. Péntek este nem tudtam netközelbe lenni szombaton meg ünnepeltük.
Puszi!
szegény Gustav.. nem lát bunyót.. :P és tök jó, hogy Tamara tisztán látta a dolgokat és nem hagyta Tomnak a folytatást :)) nagyon jó lett :))
VálaszTörléspuszillak ^^)
nekem is nagyon tetszik ^^ Nagyon cukii :))) és... szeggény Gustav >.< Remélem, minél hamarabb hozod a folytatést! :D
VálaszTörléshalihóóó pokémon! ^^
VálaszTörlésvégre eljutottam oda hogy kommenteljem a blogod. nagyon jó ez a történet - mondjuk nekem kicsit meghaladja a felfogási maximumomat, de oké... azért nagyon tetszik! :) remélem hamar jön a folyti ;))) ám ez mekkora volt: egy - nincs agyad, kettő - nem akarom, hogy letörjön a körmöm!
- Ó, még egy Bill... xDxDxD
nagyon komoly!
pápi!!!