Ich liebe dich 21. rész

Hali-hali!

Na, ugye nem kellett sokat várni? :D Ez a rész egy cseppet semmilyen lett. Ez jött és pont. Remélem azért tetszik! Jó olvasást!

21. rész – Család

Miután sikeresen előkerestem a telefonomat, amit nem is tudom már hova tettem, újra leültem a medence szélére áztatni a lábamat, és közben felhívtam a nővéremet.

Hogy mit érdemes róla tudni? Nagyjából semmit. Nem agyunk tipikus testvérek. Teljesen más dolgok érdekelnem minket. Ő akkor éppen Veszprémben volt fősulin. A mákos! Neki összejött a dolog. Jó, én se vagyok okés. Miért is? Na lássuk csak: a tesóm egy iskolában húzta az igát, mialatt én L.A.-ben puliztam és pasiztam. Így belegondolva szerettem volna főiskolára járni. Már 10-ben kiválasztottam a helyet, de közbejött a sors, vagyis inkább a Tokio Hoteles fiúk.

- Szia! – vette fel a telefont Blanka.

- A húgod 1 hónapja egy másik kontinensen van és te csak egy sziát tudsz kinyögni? – akadtam ki.

- Már megint hisztizel? – becsülöm a nővéremben, hogy teljesen semleges tud lenni az irányomban. – Tényleg azért hívtál fel, hogy nekem panaszkodj?

- Nem bazd ki! Meg akartam kérdezni, hogy vagy?

- Ha anyának elmondanám, hogy beszélsz, akkor kapnál. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Akkor anyádnak jó hosszú keze lenne. – még középiskolás korunkban ragadt ránk ez az „apád”, „anyád” szóhasználat. Pedig vérszerinti tesók vagyunk. – Különben is per pill, Európában nagykorúnak számítok.

- De te most Amerikában vagy.

- Te meg a földön. Na, most örülsz?

- Inkább nem válaszolok. – a háttérben nevetést hallottam, és poharak összekoccanását.

- Te most bulizol? – döbbentem meg.

- Igen! Ha nem buliznék, és nem lennék fent akkor valószínűleg elküldtelek volna a jó büdös francba amiért felébresztettél.

- A testvéri szeretet melengeti keblemet. – mosolyogtam, majd kis híján beleestem a medencébe úgy elkezdtem röhögni. – Na, majd hívlak! Puszika!

- Szia, Tamara! – azzal letettük.

Nem tudom aznap mi vezérelt, de miután felhívtam a nővéremet, szinte rögtön felcsörgettem anyumat is:

- Szia, kincsem! – vette fel, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Hogy vagy? Minden rendben?

- Persze anyu! – mosolyogtam. – Mizujs veletek?

- Semmi különös. Jól vagyunk, és minden rendben van. Na, de mesélj! Hogy vagy, milyen a munka?

- Jól vagyok. Minden nagyon klassz. Hát a munka, kevés. – nevettem. – Mivel nem én vagyok egyedül a marketingesük, ezért jól elvagyok. Majd valamelyik nap találkozom Suzival, akivel majd együtt fogok dolgozni. Kíváncsi vagyok rá.

- Értem. Na és a fiúkkal mi a helyzet? – majdnem kinyögtem, hogy felváltva nyomom Tommal meg Billel, de hát anyámnak ezt csak nem kéne mondani.

- Hát, vagy egy fiú, Josh akivel nemrég ismerkedtem meg egy buliban. Vele egész jól elvagyunk.

- Ennek örülök.

- Tamara! – hallottam a fiúk kiáltását.

- Megyek! – kiabáltam vissza. – Bocsi anyu, dolgom van. A fiúk átjöttek időpontot egyeztetni. Majd hívlak. Puszi!

- Rendben, szia! – kinyomtam a telefont és villámléptekkel futottam vissza a házba.

Mikor elutaztunk Dorinnal még úgy volt, hogy egy külön lakásunk lesz valahol L.A.-ben. Persze gondoltuk, hogy a fiúk ezt nem engednék, szóval nem kötözködtünk mikor ide hoztak minket a házukba. Persze anyu úgy tudja, hogy máshol lakunk. Nem akartam őt idegesíteni.