Ami eddig csak álom volt - 8. rész

Hali-hali!

Mint ahogy ígértem és Eva olyan aranyosan kérte itt a rész. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Amcs lehet, hogy ma még lesz 1,2 vagy akár több rész is.

8. rész – Csak én vagyok egy szemét?

   Vásárlás. Billel szívesen mentem. Ha csak ketten voltunk. De alapesetben csak fintorogtam. Én tipikus pasi módjára 10-15 perc alatt végzek. Soha nem értettem, hogy a nők mit tökölnek annyit. Ha valami tetszik, vegyék meg.

- Ez milyen? – jött ki a próbafülkéből kamilla egy fehér szoknyában és egy pánt nélküli sárga felsőben.

- Szép. – nem szándékoztam vele bunkó lenni.

- Bill? – olyan volt mintha apuci pici lánya szólt volna apucinak.

- Nem rövid egy kicsit a szoknya? – tűnődött Bill?

- Most miért? – nyafizott Kamilla.

- Hány éves is vagy? – húztam fel a szemöldököm.

- 15 leszek szeptemberben.

- Na, pont azért. Így kinézel vagy 17-nek.

- Mi vagy te? A bátyám? – azzal pufogva visszament a próbafülkébe.

- Ezt most miért kellett? – nézett rám a fejét ingatva Bill.

- Mire gondolsz?

- Hát erre a „túl kicsi vagy ehhez” szövegre.

- Nem te mondtad? – nem értettem, hogy mi baja volt.

- Olyan vagy mintha apácának akarnád adni. – Bill hűvössége megdöbbentett.

- Na és ez? – jött ki ismét Kamilla egy rózsaszív koktélruhában.

- Olyan… - gondolkoztam el. – mintha rádöntötték volna.

- Kössz… - sziszegte a fogai közül. – Bill te mit mondasz?

- Nagyon csinos vagy. – küldött felé egy 1000 wattos vigyort.

- Köszönöm. – mondta kislányosan majd visszament a próbafülkébe.

- Csak nekem tűnik fel a viselkedésetek? – néztem Billre szúrós szemekkel.

- Nem értem mire gondolsz. – a hangja, mint mindig akkor is kimért volt, de a tekintetében a nem értés látszódott.

- Inkább hagyjuk. – zsebre vágtam a kezeimet és elindultam kifelé a boltból.

- Most meg hova mész? – szólt utánam.

- Elszívok egy cigit. – azzal kiléptem a bolt ajtaján.