Hali-hali!
Na nem fulladtam meg, sőt fel se borultunk fel. Kicsit fájt a karom de nagyon élveztem az evezést. :D A tábor amúgy nem volt akkora nagy durranás, de össz-vissz jó volt. Fel kellett volna vennem az osztálytársaim dumáját. Mintha éppen... remélem értitek. :D Na nem rizsázok. Itt a rész. Jó olvasást!!! :D
14. rész – Amire senki sem számított
Bólintottuk és leültünk. Vártunk, vártunk és még mindig csak vártunk. Billt közben elvitték CT-re, de mi ottmaradtunk. A fejemben kavarogtak a gondolatok. - Vajon tényleg SM beteg? – A szörnyű gondolat ott motoszkált a fejemben. Hosszú órákat töltöttünk ott mikor egy nővér értünk jött és a főorvos irodájába kísért minket. Bill nem volt ott.
- Miss. Trümper, Mr. Kaulitz. Az eredmények megérkeztek. – mondta doktor Müller
- Mi az eredmény? – szakadt ki belőlem.
- Tom. Nyugi. – tette a kezemre a kezét Kamilla.
- A testvérüknek elég súlyos kimerültsége van.
- Tessék? – döbbentünk le mindketten.
- A testvérüknek nincs Sclerosis multiplexe. A kimerültség okozta a tüneteit.
- Na és a bénulás? – még mindig alig akartam hinni a fülemnek.
- Izomgörcsök. Kevés kalciumot fogyaszt. Felírtam neki egy tablettát. Beszed 2 dobozzal és kutya baja. De kérem legalább másfél, 2 hétig pihenjen! Tudom, hogy az Önök szoros beosztása miatt ez nehéz lesz, de remélem megoldható.
- Persze. – bólintottam.
- Kaulitz úrnak még lemegy egy infúzió, aztán hazamehetnek. Itt a recept. – nyújtotta át a papírt. – Odakísérem önöket.
- Köszönjük. – bólintott Kamilla.
- Igen. Köszönjük. – mondtam némi felfogási idő után. A doki vezetésével kiléptünk a folyosóra és elindultunk a lépcső felé.
- A testvérük még nem tudja a diagnózist. – na, akkor majdnem padlót fogtam. – Gondoltam jobb, ha önök mondják el neki.
- Kamilla. – fogta meg a karját, hogy egy kicsit lemaradjunk.
- Miért suttogsz? – ő is levette a hangerejét.
- Ez most nem épp a legalkalmasabb pillanat, de mondanom kell valamit.
- Akkor ne mondj semmit. – mentünk lefelé a lépcsőn.
- De muszáj lesz.
- Akkor mond.
- Tudom, hogy nem szabad téged nagyon felizgatni, de ez muszáj lesz.
- Azzal idegesítesz fel a legjobban, ha csak kerülgeted a forró kását.
- Bill és én együtt járunk. – hát kimondtam. Kamilla először ledöbbent egy pillanatra majd tovább ment.
- Tudtad, hogy szeretem a japán rajzfilmeket?
- Nem. – tisztára összezavart. – De ez most miért fontos?
- Ne szólj be, de én már láttam ilyet animében. – mosolyodott el.
- Te se vagy piskóta hugi. – karoltam át vigyorogva. Na, ezt se gondoltam volna egy ilyen aranyos kislányról.
- Akkor majd meséltek? – vigyorgott pimaszul.
- Majd meglátjuk. – a doki megállt mi pedig pillanatokon belül utolértük.
- Itt van a testvérük. Menjenek be. Ha elfogy a gyógyszer, jöjjenek vissza ellenőrzésre.
- Köszönjük doktor úr.
- Vigyázzanak a testvérükre. Viszlát!
- Úgy lesz. Viszlát.
- Viszlát. – mondta Kami is és az orvos elment. Nagy levegőt vettem és benyitottam a vizsgálóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.